Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Gángoly Attila: A kis herceg balhitei; Boszorkánypatkó; Apródcsíny; Mese a világ végéről
ban a műhely széles ajtajában megtorpant, és az időközben odasomfordáló Ilkával meg Janóval végignézte az egész patkolást. Apja mozdulatai most kuszák voltak, következésképp a dolog legalább kétszer annyi ideig tartott, mint a lovaknál.- Köszönöm - mondotta a kényes művelet végén az idegen, s egy aranyforintost tett az üllőre, aztán csengő léptekkel távozott...- Papa - kérdezte ebédnél a kis Janó -, ki volt az a bácsi a műhelyben?- Psszt, egyél! - mondta neki az anyja. Apródcsíny 1526. augusztus 29-én este Följegyzéseimet félszáz évvel az események után, sivár szerzetesi cellámban rovom. A kusza sorokat - érzem, azok lesznek - bocsássa meg, akinek majd kezébe kerül e pergamendarabka. Miképp is történt?... Hajszálpontosan emlékszem: csúf, főfájós napra virradt. Odakünn fekete felhők, mint az ég piszka, sötétlettek a mennybolton. ,Módfelett különös légköri jelenség” - gondolta maga számára is váratlanul a trónteremben dühöngő Utazó, aki idővel halálos ellenségemből legbizalmasabb barátom lett. Az éjszakába nyúló beszélgetések, torzsalkodások és istenkáromlások során, melyeket folytattunk, tengernyi új, addig soha nem hallott szót tanultam tőle. Nem szégyellem: a XXII. század nyelvhasználatát próbálgatta latin és ómagyar kódexek szövegeihez szokott, ennélfogva kissé ügyetlennek bizonyuló, középkori szám. Három órával később Igyekszem visszaadni a hangulatot. Nos, aznap délelőtt a királyi palota folyosóin megmosolyognivaló fejetlenségbe csöppentem. Cifra gúnyájú udvaroncok hangyamód futkostak fól-alá az ebédlővé alakított lovagterem és a kevély olasz főszakács konyhája közt. Szapora szavak viharzottak a levegőben. Az asztalnokmester az ebédlő előtt toporgott, ahol a jónéhány nemzedékkel korábbi fényes lovagpáncélok mára megannyi ütött-kopott bádogdobozzá silányultak. A múlt tréfájaképp valamelyest emlékeztettek a Gépezetre is, melynek hajnaltájt megismert idegborzoló sziszegése még ott visszhangzott a fülemben.- Megőrült á király - suttogták fátyluk fedezékében a hírharang udvarhölgyek.- Pulykát kér...- ... és burgonyát... 519
