Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Gángoly Attila: A kis herceg balhitei; Boszorkánypatkó; Apródcsíny; Mese a világ végéről
- ... és főtt tengerit babbal... Még az Itáliát járt, horatiusi verssorokat köszörülő János püspök is szép fejét csóválgatta.- Ily csuda étkeket a Hesperidák kertjében se lelhetett senki emberfia. Ekkor a halálra vált pohárnokmester szédült ki- az ebédlőből. Intett valamit az asztalnokmester felé, mire az is széttárta karját, s az ábrázatán éktelenkedő, csatamezőkön szerzett sebhelyeket tanácstalan fintorba gyűrte a rémület. Mindeközben a Mátyás királynak vélt személy, zavarba ejtő hasonmás, a következőket gondolta tehetetlen dühében: -Egyszer, csak egyszer kapjam kezem közé azt a szeplős képű kölyköt, megtépázom a fülét, de alaposan!...” Pirkadatkor Ámde később jobbára csak idő és tér mibenlétéről elmélkedtünk. Esztendőszám boncolgattuk a kézzelfoghatót meg a kézzelfoghatatlant; vagy anyag^ és szellem érintkezési pontjairól vitáztunk - már-már haj- bakapásig. Ővele, aki hitte is az Istent, nem is. Mert a szeplős képű kölyök, csupasz állá apródlegényke, én magam voltam. Augusztus 30-án, a reggeli ájtatosság előtt Mesélt a társairól is, akik ideküldték, s akik - vele együtt - elbizakodottságukban azt hitték, könnyelmű játékot űzhetnek a mogorva századokkal. Mesélt a jövőről is, ami számára születésétől fogva egészen az utazás koponyasajdító pillanatáig maga volt a jelen, míg ez a jelen csak megismerni vágyott múlt volt.- Megismerni vagy megváltoztatni? - kérdeztem egy ízben. Hallgatott. Olyan sötét, elutasító és szomorú lett az arca, hogy erről nem faggattam soha többé. Az ájtatosság után Lovasfutár hozta a hírt: tegnap valami nagy baj esett. Török győzelem, azt beszélik... Ej, ősz fejjel most már belátom, hogy végzetes ostobaság volt elbabrálnom az időgépet - az Utazó mondta így, akiből aztán bölcs és igazságos király lett s helyette Őfenségét röpíteni a kiismerhetetlen jövőbe... (Amiképp én, a XX. századi szerző is belátom, kemény dió eldönteni, hogy ez a novella történelmi miniatűr-e vagy pedig sci-fi. Azt hiszem, egyik sem; noha nem kenyerem a címkeragasztás... Talán hozzá se kellett volna fognom egy ilyesforma novellához. Őszintén szólva csodálkozom magamon, hogy megírtam - sietve abbahagyom hát, minekelőtte kedvem kerekedne, hogy tovább gombolyítsam a történet, egyszersmind az idő szálait.) 520
