Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök

kus kozmogónia jellemzője, és ezt a mitikus szemléletet átvéve a kisregényben sem érvényesül a kronologikus sorrend, az egyenes vonalú fejlődés. Ezt a kör- forgásos szerkezetet a rulett-kerék kör alakja is jelzi, amelynek van egy középpontja is. ,A kör középponttal pedig még hangsúlyosabban fejezi ki a ciklikus tökéletesség eszméjét.”8

A káosz, ami az élet szféráját, majd a játék világát is meghatározza, nem egyszer határozza meg az eseményeket, hanem a zűrzavar és az ennek kiküszöbölésére teremtett új világ - kezdetben a játék világa, majd magának az életnek az újrateremtésére tett kísérlet - ugyanúgy, mint a mítoszok esetén a széthullás és a boldog aranykor, váltakoznak egymással: „egyetlen eset sem egyedi, nem egyszer történik, hanem már megtörtént és állandóan meg fog történni. A kör minden önmagában való visszatértekor ugyanazok az egyének jelentek, jelennek meg és fognak megjelenni. A kozmikus idő ismétlődés és anaküklószisz, örök visszatérés.”9

így a rulett-kerékhez való állandó visszatérés, amely, mint látni fogjuk, a hősök szerepvállalásával is összefügg, az örök visszatérést jelenti a kisregényben. Úgy tűnik, az élet káoszából a játék világába menekülve lehetne elérni a kívánt új világot, a megnyugvást.

Azonban a szerencsejáték, más játékoktól eltérő sajátosságai miatt, nem mindig biztosítja a megnyugvást, sőt, ez is válhat káosszá, ilyenkor tehát az innen az életbe való vissz amenekülés jelentheti a boldog aranykort, a nyugalmat.

Amikor Dosztojevszkij a kisregényében a kozmosz helyett a káoszt ábrázolja, kifordítja a kozmogóniai mítoszok alapját. Míg a mítoszok alapja a teremtés - rombolás - újrateremtés hármassága, addig a kisregény a káosz - az ennek feloldására való kísérlet - újabb káosz hármasát teszi meg a szerkesztés alapjának.

Azzal, hogy a káoszt, illetve az ennek feloldására való kísérletet éppen a szerencsejáték világával láttatja Dosztojevszkij, sajátos összefüggésbe hozza a művészet és a játék kapcsolatát.

Ahogy arra a bevezetésben utaltam, egyes értelmezések szerint a művészet, hasonlóan a játékhoz, a felesleges energia levezetésének egyik módja lehet. így elmondhatjuk, hogy a művészet is játék, sajátos játéktevékenység. A mű megalkotásakor a művész ugyanúgy egy másik világot hoz létre, mint a játékos, itt a kisregény szerencsejátékosa a saját játéktevékenységével. A játék létmódja az önmegmutatás, és a művészet éppen a benne rejlő önmegmutatás szándéka miatt válik játéktevékenységgé. Ha pedig a játék művészetként teljesedik be, akkor, amint Gadamer megfogalmazza: „a játék képződménnyé változik át, magává a műalkotássá”.10

Ebben az értelemben Dosztojevszkij is játszik, amikor A játékost írja. De ami ebben az összefüggésben érdekessé teszi ennek az új világnak, a kisregénynek a megalkotását, az az, hogy amikor a szerző a kisregényét írja, olyan művet hoz létre, amely maga is a játékról szól. Ha a műalkotás folyamatából indulunk ki, azt mondhatjuk, hogy ez a kisregény játék a játékkal, ha pedig a történet oldaláról nézzük, akkor ez a játék a játékban.

A játék rendje lehetővé teszi a játékosnak, hogy feloldódjék benne, és így átveszi tőle a kezdeményezés jogát. A játékos megírására ez a kezdeményezésátadás több szempontból is igaz.

55