Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Prágai Tamás: Náci bácsi története

denesetre nagyon rosszul esett. Akkori énje úgy érezte, legjobb tudása szerint dolgozik.- Csak az élő hagyomány felől juthatunk el a régmúlt hagyományaihoz, hogy a létet a történelem horizontváltás perspektívájába helyezzük - mentegetőzött, enyhe szégyenérzettel, félszegen, de ez persze a látszat: dühös volt, őrjöngött legbelül, mint a híres Furioso, amikor meglátta ménjét a kanálisban - ez már az ő hibája, az ő gyengesége, esendősége, de ne hasonlítsuk befagyott folyamhoz, mert az erős és legyőzhetetlen a jégpáncél alatt, a Tevere, egyszer, állítólag, arrébb tolt egy egész szigetet, az Angyalvárat úgy kellett a jeges árból kimenteni; a velencei gondolások mentették ki a pápát az Angyalvár tetejéről - de a nemi szerve (nem lehetünk ennyire tisztességtelenek! szóba hozni!) beakadt az ajtózár szögébe, tizennégy szűzleány gyógyította a rossz nyelvek szerint (a reneszánsz pápák ideje! amikor utoljára befagyott a Tevere folyó!), hiába: ugyanazon rossz nyelvek azóta számítják a cölibátus térnyerését (irigység, persze): de fejétől bűzlik a böjti hal.

De ne szólj szám, nem fáj fejem:

„Valahányszor átkelt a gödrei hágón, megfájdult a foga. Első alkalommal a bal felső hatos vagy hetes alig érzékelhetően, éppen csak annyira, hogy valami van. Másodszor azonban jobb oldalon hasított be a valami, először a gerincén szánkázott végig a hideg, aztán erős vizelési inger fogta el. Talán ötödik vagy hatodik alkalommal történt, hogy le kellett szállnia a buszról, hogy köny- nyítsen magán. .Ekkor vette csak észre, hogy éppen ott van, azon a helyen, Gödre fölött; a fájás közben eljutott a nyúltagyig, ott fuvolázott egy tizenha- todára kicsinyített eszkimó trombonon, majd az agy belső falán jelent meg” néhány kalapácsütés. A vizelet sisteregve csapott be egy apró lyukba, nem messze a megyetáblától.

Elterült a földön. A fájdalom alagútján nem hatolt be fény, a sötétség volt tűhegynyi éles, lassan letapogatta az agy legszemélyesebb titkait, körüljárta azt a foltot, amelyet Genovéva-jelenségként lokalizáltunk, majd boncolni kezdte a ,küldetéstudat” nevű gócot.- Kupa vezért keresed?! - fuvolázta a hang, kissé negédes, mint egy betétreklám. Jól ismert hang volt az ügyosztályról. A tű azt a képletet kereste, amely fólszúrva a gyűjemény főhelyére kerül majd, valamit, ami leginkább számíthat közönségsikerre, látványos és megnyerő, az üvegszekrényben legjobban mutat.

A. lassan a gödör aljára ülepedett, nehézkesen, sűrűn, mozdíthatatlanul. A tudata ép volt. Tudta, hogy ez a trópusi láz: az identitászavar. A madárkígyó mérge fóloldódik a szesz-tömény dzsungellevegőben, bőrön át is, ezer póruson keresztül hatol a sötétség szíve felé, a fehér ember teljesen védtelen, mert minél fehérebb, annál sötétebb a vére. - Nem kérek knédlis karmonádlit! - kiabálta. - Nem kérek keserű kirrawwát! - szójáték, persze (Ld. még: kak- tuszvirágjáték, névlicit, nyerőszisztéma), alliteráció: retorika, de az éles szeműeket nem téveszti meg: A. félrebeszélt, és ezért nem kereshetünk értelmet szavai mögött.

Az arc, amelyik az ügyosztály hangján szólalt meg, tetanuszos görcsbe torzult, és egyre inkább elváltozott, a nyak körül keskeny csíkban kezdett csor510