Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Prágai Tamás: Náci bácsi története
kérdésével országos port vert fel. Az ellenzéki pártok három óra ötvennégy perc alatt hetvenhatezer hétszáztizenhárom aláírást gyűjtöttek, míg a kormánynak csak három óra hatvanegy (sic!) perc alatt sikerült a hetvenhatezer hétszáztizenöt aláírást összegyűjteni, de ebből az Allamfelülvizsgáló Igazgató Igazgatótanács (ÁLLIG) eló'tt Kis Jolánné (szül. Gyöngy Magdolna, Belem, Pusztina utca 3/a.) aláírása minó'síthetetlen helyesírása-miatt érvénytelennek bizonyult. Másnap megjelent a híres „Pálmajori történetek”. A cikk név szerint tizennyolc személyt említ, akik ismerik, vagy legalábbis tudnak a történetről, amelyet „Fekete Doboz” néven jegyeznek az ügyosztályon. Az ellenzék a Cent- ral-Inka Gyorsreagálású Akció (CIGA) azonnali megkezdését sürgette, az új belügyminiszter határozott lépésekkel lépett fel. (...) „Joó úr még aznap magához kérette az ügyosztályvezetőt, és zárt ajtók mögött egy óra nyolcvannégy percen keresztül tárgyaltak. Másnap Pálmajor- ban több ismeretlen ember jelent meg. A tehenészethez felvettek egy fejőnó't, aki a tehén szarvára próbálta rácsatolni a fejó'gépet; a házakat végigjárta egy könyvárus „mozgó kultúrpropagandájával”, két, ballonkabátos férfi eladó házat keresett egy építendő sajtüzemnek. Az ismeretlenek mindenféle kérdéseket tettek fel, amelyekre nem volt könnyű válaszolni. Kiderült, hogy Náci bácsi már hetvennyolcban - amikor a mágnesvasút végigrobogott Pálmajoron - tett említést a történetről hivatalos helyen. A számára világos volt, hogy a mágnesvasút története elválaszthatatlan Kupa vezér történetétől, de tényadatokkal alátámasztott tanulmánya nem lelt táptalajra Azoknál, Akik Ót Inkába Küldték. A mágnesvasutat abból a páncélvonatból alakította ki egy zánkai erdőmérnök, amelyen Kun Béla keresztülrobogott Isa- szegen (úgyhogy a zánkai páncélvonat makett, hamisítvány, svindli), Széchenyi díjat kapott érte. A mágnesvasút fólszaggatja maga után a sínt, amelyen jár. Messziről hallani a túlfeszített sínek halálsikolyát.- Visszajön Kupa vezér! - jegyezte meg a borgőzösen Náci bácsi aznap este a Hortenziában (ne feledjük: a mandioka ünnepe volt, a második? a harmadik?), és körözött a bal lábával. Ez súlyos kijelentés volt. De a történethez csak annyiban jutottak közelebb, hogy a pécsi püspök sem vállalta át Kupa vezér bűnét. A helyzet egyre forróbb volt a Hortenziában. Esténként Náci bácsi az egész helyet elfoglalta a biliárdasztal előtt, olyan hevesen körözött a lábával. A Tanár úr már le sem szállt az asztal tetejéről, a Zöld Pistát pedig le kellett kötözni a csocsóhoz, mert két bordáját összetörte. A.-val abban az időben keveset törődtek. Gyakran járt azon az útvonalon, ahol Kupa vezér átkelt Pécsre, hanganyagokat szállított a JPentaton dallamok Dél-Inkában és a Legfehérebb Eszkimószövetség kultúrája” c. hangzó kiállításához. Nagy lelkesen megpróbálta a tizenhatodára kicsinyített hosszúfuru- lyást is becsempészni az anyagba (a furulya így sajnos egészen egyszerű rövidfurulyának látszott, erre nem gondolt előre), és leadta az ügyosztályon. Az ügyosztályvezető antropológus morgott valamit.' Nem értette tisztán, vagy azt morogta, hogy „hogy ezek mindig produkálnak valamit”, vagy azt, hogy „a franc essen abba a lúdbőrös pofádba”, min509
