Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Czakó Gábor: A lény
CZAKÓ GÁBOR A lény Az Opay-házat eladtuk. Üresen hagytuk, lezárva. Hajnali hat órakor megérkezett a pótkocsis bútorszállító kamion, délben átadtuk a kiürített épületet meg a kulcsokat a vevó', a Schmiedt & Smith cég ügyvezetőjének. Már a mi kulcsainkat, mert az öcséméi egyelőre az ő karikáján fityegtek. Egyetlen testvérem régóta külföldön élt. Annak idején lemondott szüléink utáni örökségéről, ezért neki a mi mindenkori házunkban rész járt. Külön szobát nem tartottunk fönn neki, nem is igényelte, hiszen ritkán fordult elő idehaza, de kulcsot kapott, és ennek örült. Állandóan magánál hordta: ez a hazám, mutogatta olykor. Természetesen tudott az ügyletről, de csak, mint tervről, s nem gondolta, hogy mire megérkezik, mi már átköltöztünk Obékásra. így esett, hogy a londoni gépről leszállva kitaxizott az Áldomás utcába. Tudta, hogy korán fekvők vagyunk, ezért nem lepte meg, hogy az ablakok oly sötéten néztek rá, mint a régi emlékfoszlányok, amelyek nem lelik történetüket. Persze, ha bagolynak születünk, akkor sem lett volna okunk arra, hogy hajnali fél kettőig virrasszunk. Nos, a kocsit elbocsátotta, majd loholt befelé a sáros kerten át, a szakadó esőben a két súlyos bőröndjével. A gyepet s a murvával fólszórt kerti utat a teherautó bizony fóljárta erősen. A heves nyári zivatar'okozhatta, hogy nem tűnt föl neki Pavlov kutya hiánya sem. Nem csöngetett, naná, miért tette volna? A konyha-nappaliban lepődött meg: a bútorok sehol, a függönyök leakasztva, a telefon kihúzva, csak elszabadult pókhálók lobogtak - vert sereg füstös, tépett zászlaiként a vitrin meg a tálaló háta mögül kiszabadulva. A csillár helyén egyetlen csupasz villanykörte. Végigfutott a házon, a szobák mind üresek. A huzatban újságlapok kótorogtak a padlón pormacskák kétes társaságában. Itt egy szakadt füzet, ott egy elhullott sötét paraszt a sakkkészletből, a képek helye megannyi vakablak a semmibe. Miután a telefont sem találta, más választása nem maradt, mint lezuhanyozni, és világot járt ruháiból vackot készíteni magának az állítólagos hercegi hálószoba szőnyegpadlóján. Mélyen, egészségesen aludt, mivel nehéz vacsora és meggondolatlanul elnyelt italok nem terhelték sem a gyomrát, sem a hólyagját. Ajúniusi Nap kedves fényére ébredt, amely eső után olyan édes és ábrándos tud lenni, mint a szép özvegy merengő csókja Húsvét hétfőjén a kamaszodó locsolófiú arcán.. Valahonnan különös csicsergés árasztotta el a házat, mintha száz óvodás társalgóit volna kétszer annyi rigóval és tengelicével. Igen, künn a kertben valóban füttyögött egy rézorrú madár a cseresznyefán, talán az öreg mandula odvába fészkelt seregélyekkel beszélte meg, hogy ismét mennyire 481
