Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - ÍROTTKŐ STÚDIÓ - G. Nagy András: Álom után; Szinkronban
IROTTKO STUDIO VI A Godot párhuzama A sötét, és: a szegény? Godot párhuzam, eresszük el: nem vágok az enyém Belőle semmi. Képzeljük El hogy beckett fiatal és egyérintőzik, egyedül a pályán; magában nevetgél. Vagy nem? Vagy: a festő érkezik és megrémíti a macskákat: bebújnak a szekrénybe és félnek. Csak hogy nem fognak-e így a (zárt) szekrényben megfulladni. Nem kérdés, de a választ nen érdemes elsietni beckett. Miért nem inkább az „idegen idő"? és: reflektor: kigyullad! aí üres vászon előtt ott áll a Bohóc; ugyanabban a ruhában, mint a filmben? G. NAGY ANDRAS A Alom után Ébredéstől kábán valami őrült harang monoton ugatására riadva millió sejtre szedő zajra az eszmélés zajára csuklya alatt vigyorgó hóhér dalára kezem a fülemre szorítva mintha ez segítene s közben alakja egyre távolodik előttem mint égen színes keresztcsík mint egyetlen ki szavamat érti olyannak tűnt mint pályáján a nap mi szemhez utópikus s így jobban dobol hiánya de születni kell menni kint esik vízcseppek gurulnak az ablakon de kirúg az ágy izzadt fülledtsége és zuhognak rám anyai indulatszavak egyedül múltféltésem marasztal selyembilincse nem enged előre Szinkronban Ülök némán sötétben ujjammal kísérve tört eresz kopogását hallgatok szomorú vékony falakon szeretkezés zaja dől át
