Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Török Gábor: Műfajiság és műfajtalanság

a könnyen felejthető vagy éppen elviselhetetlen alkotás, mint a középfajúak mezőnyében.

Kárörömre és elkeseredésre egyaránt okot adhat, hogy nem tipikus magyar, mégcsak nem is közép-európai jelenségről van szó, hanem egyetemes problémáról. A Magyar Mozgókép Közalapítvány kurátoraként immáron tíz esztendeje hivatali kötelességem a Magyarországon forgalmazott művészfilmek megismerése, függetlenül attól, hogy a mozik vagy a videokiadók ajánlólistáin szerepelnek-e. Évente kb. 50-70 ún. művészfilmet nézek meg. Lehet, hogy meglepő, de a magasztosnak titulált filmek nézése közben ugyanúgy romlik a szemem, tompul az elmém, mintha az alantosabb szférába száműzött tömegfilmeket fogyasztanék.

Álláspontom - remélhetőleg - világos. A szabadon teremtő művészi fikció” avagy az individuális mozi-darabok híve vagyok, de nem feltétel nélkül. A rossz művészfilmeket ugyanis alacsonyabbra taksálom, mint a profi módon megcsinált szórakoztató tömegfilmeket.

Ezért is illendő megnyugtató módon tisztáznunk, hogy új-Hollywood dramaturgiai szabályainak mesteri alkalmazása egyáltalán nem jelent művészi megformálatlanságot, tökéletlenséget. A siker-mozi mai fenegyerekei nem vádolhatok az ezredvégi létezés problémái iránti érzéketlenséggel sem. Éppen ellenkezőleg! A műfaji sztereotípiákat profi módon hasznosító tömegfilmek legjava mind formai, mind tartalmi szempontból tökéletességre törekszik.

A mozifolklór hatásmechanizmusának titka az, hogy háttérbe szorítja a szerzői önkifejezést, és szinte kizárólag a műfaji determinációra, a konvencionális filmtípusok által szentesített és felerősített, a variációk sokaságában ránk hagyományozott tradíciókra, a kollektív képzeletkincsre - például mítoszokra: újabban magára a mozimítoszra is -, a kiteljesedett műfaji hagyományokra, és természetesen a sztárokra alapoz. Egy pillanatra sem feledhető azonban, hogy a tömegfilmeknek is lehet egyedisége. Eredetiségük éppen abban rejlik, ahogy az alkotói kollektívát irányító nagy formátumú mesteremberek az adott műfaj korábban felhalmozott paneljeit érintkeztetek a saját közegükben éppen aktuális és érvényes társadalmi problémákkal.

Példának egy közismert, sokvariációs filmtémát választok. Ha egy település lakói nem ocsúdnak fel időben közönyükből, akkor képtelenek megvédeni magukat a banditák vagy a ragadozó fenevadak támadásától. A városkába megérkezik tehát egy éber tekintetű és lelkiismeretű ,jiorán jött” hős, aki lelket önt a gyáva és korrupt kispolgárokba... (Lehetséges, hogy valamelyik örökbecsű westernről, vagy Spielberg „cápájáról”, esetleg A köd c. kiváló Carpenter-horrorról, vagy egy egészen más műfaji filmről beszélek.)

A tömegfilm hatásmechanizmusának alapképlete tehát így fest: műfaji meghatározottság + az adott társadalmi közeg specifikus és aktuális problémája.

Miben különböznek akkor a művészi és a populáris filmek? - teheti fel joggal bárki a kérdést. A válasz nem is olyan egyszerű. Az individualista szerzői film a forma eredetiségét, a műfaji mozi a forma tökélyét abszolutizálja. Az autonóm filmes az ötlet kultuszát tartja fontosnak, ezzel szemben a tömegfilm-alkotó a hatáskiválasztás biztonságára szavaz és a kivitelezés kultusza jellemzi. Ott a szándék, itt a pénztárablakoknál is mérhető eredmény számít. A művészfilmeknél a rendező, a tömegfilmeknél a sztár az Isten! A film474