Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Kántor Zsolt: Szentlélek, én hívlak; Valaki más; Koktél; Ismeretség; Rondó; Lektűr; Eset (versek)
Ismeretség Almába harapott a matróna, mielőtt iktatott, olajospadló szaga keveredett földhivatali füsttel. Kis túlzás azt mondani: itt morajlik tengernyi reflexió, pazar és kopár együttvéve e birodalom, babiloni reggel ez, mindenestül korrodáló az észre nézve, ahogy a nő belenyal a bélyegbe, belenyilall az énembe, micsoda szexuális allúziók, azután ujjait harapdálja, stílustörés nélkül, lila blúzban, vörös masnival, fehér hajjal, ráadásul ott született, ahol én. Egzotikus trópus, mondja hirtelen, erre kiesik a kezemből a gyapjúsál, hogy tetszik érteni, hölgyem, maga poéta nem? Vagy prófécia-varangy? Sért, ahogy semmibe vesz, író Úr, Ellenkezőleg, csak lemostam a mosolyt reggel, de Ön határozottan visszalökött a valóságba, amazon. Rondó Képzelet töve, verscsíra, mindig ott lüktetsz a kisagy mögött, fájsz is, ha nem izzói, nyilaidat a látóidegekbe lövöldözgeted, ha felejtenélek épp, ahogy a páfrány spórái, úgy lélegzel emlékeimmel, s hagyod olykor, hogy felejtés helyett vízió jöjjön, máskor észre sem veszlek, mert nem akarod, hogy legyen költészet, se lét, se beszéd, csak ízek, és azután lelkiismereti kérdések. Hagyod az önpusztítást, abból is Sámson jön elő, paráznaság viszi jégre, nem az ima, de Gáza kapufélfáit a závárzattal együtt csak ki kell szakítania és fölvinnie a Hebronnal szemközti hegyre. Ezek után már Delila lép be a szövegközpontba. 414
