Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Kántor Zsolt: Szentlélek, én hívlak; Valaki más; Koktél; Ismeretség; Rondó; Lektűr; Eset (versek)

Lektűr Pont Neki ne lenne gondja? Akit áldanak és ajnároznak nap, mint nap. Még meg is kérdezik: pénzed van elég, kolléga, mert adni szeretnénk? Hát ebből menekülni kell, a jólét kifolyik alóla, érzi. De csak ha marad. Ezért mennie kell. És kiszólok a költeményből: ez nem így van! A VERS BELEGÁZOL A VÉGTELENBE, kihasít az óceánból egy vajaskenyérnyit és pulzál a kollektív masszában, mint egy seb. És minden képzavarra rábukik az eszme, kezdetben vala a szövegelés és belőle baj, igei csak később lett, amikor a szó szüzessége el­veszett. Az az édes, élénkpirosra rúzsozott ajkú, szőke hölgy aki orosz létére magyarul tanult, az tanított meg álmodni. Nem elfogadni, ami van, mond­ta, neki elhittem, hogy lehet, druzsba szex nélkül, beszélgetés, hátsó gon­dolatok nélkül, neki el, bizony de másképp csináltam, miért nem a sze­membe nézel, fiú, a száját vizsgáltam, milyen izgalmas, ahogy egy picit megnyalja a vörös húst, a fürge nyelve, és bírta a vodkát, nem lehetett levenni a lábáról, a szalonspicc még eltökéltebbé tette, te elutazol hol­napután Moszkvából, én meg csak jövőre megyek Budapestre, nem ugorhatunk bele egy felhőtlen, felelőtlen kalandba, bár jó dolog olykor hülyeséget csinálni, de most nem, nem! Kilökött a szobájából és ennek tanúja volt a folyosón posztoló katona is, nevetett, nyet szpáty guljáty, da, vmésztye, minden eszembe jutott akkor oroszul, de nem volt szükség rá, krumplit pucoltam a búcsúesten, pezsgőt locsoltam a fikuszra majd meg­próbáltam magamhoz húzni, amikor a barátnője elment, de ő ellenállt, az ellenállás jól megy az oroszoknak, mondta, Gorbacsov szereti Magyaror­szágot, én is vonzódom hozzád, de nem több, érted? Lekapcsoltam az asztali lámpát, azután levertem egy poharat, s nem tört el, Larissza, zavar a világosság, persze, mondta, mert félsz, s akiben még van szorongás, az nem szeret őszintén, csak a testet akarja. Hiába beszéltem, hogy én min­denestől akarom. Kikísért a vonathoz és nem könnyezett. 415 Eset

Next

/
Thumbnails
Contents