Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Szepesi Attila: 2000; Hírforgó; Görög dal; Bálványok karneválja (versek)

Bálványok

karneválja

(Veress Pál emlékének)

Se táncos kő, se tarka márvány, elüszkösiilt minden fabálvány. Jöhet bármely korforduló, arcuk horpadt, a szemük rémes, emlékezetük ezeréves: csupa görbedt mindentudó tűnődik durván lenyakazva, regék hamvával behavazva.

Ez billeg, az fövenyre horgad: köröttük nincs idő se, tér se, fölöttük nem visong a vércse.

Nem áll elébük generális, nem fortyog a modern kanális világlépő talpuk alatt, űzve büzhödt patkányokat - és nincs korunkban aids, se pestis; itt ami volt, örökre lesz is... Napmadara, tűzálmú nőstény, billeg egy kígyóhajú gorgó és csutkadémon, nyüzge őslény, macska, de három fejet hordó. Sárkánymenyasszony, lenge röptű, bagolysziizecske jaguárral s a hullámsipkás tengeristen - párja görbült kóró-királyfi kutyacsontvázon lovagolva.

Kócos tündérek, kőboszorkák kecskebak körül bőszen ropják, hatlábú ménnel ősvilági csörgőkarikás táncoslányok - mellük mint érett szőlő fürtje... Mindegy, ki látja, ki se látja, ahogy a földmély dobja döndül járja Gondvána minden lénye, Hellasz, Róma meg Jakutország, Atlantisz, Jeruzsálem járja; inka, csicsimék, kerge burkus, kancsal mágussal rühes koldus... Nagycsütörtöktől örökétig tart a bálványok karneválja.

399