Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Veszelka Attila: Dörmögő kövek; Szatír; Üvegcserép; Korinna (versek)

VESZELKA ATTILA

Dörmögő kövek

1999 májusa,

Szerbia bombázásának harmadik hónapja

Az estbe hajló, reszketeg harangszó félénken imbolyog a szertemálló fényszigetek között. Misére kondit.

A kertben nárciszok szerelme bódít megannyi nászra éhes, zengő' rovart, míg fáradt tűzzel leszáll a túlsó part mögé a Héliosz-szekér, s kitárja sötétló' ablakát az éjszakára a bűnös ég, melyből kirajzanak megint a fémes testű, gyilkos madarak, mint minden éjjel. Malmok dohognak fenn, s őrölnek folyvást a dörmögő kövek.

Részeg vadászok vérgőzős éje ez. Templomtoronyra olvadt arany kereszt a hold. Halott anyám sírjából riadt mosollyal nézi, miképp vonyít, liheg,

Árész kutyája, karcsú hidak felett, míg lázas fénnyel elégnek mindenek, és nyúlós csillagok csirize csöppen kitárt karodra, s halkan sír a csöndben az üszkös romok között kavargó szél.

Szatír

Szatír maradsz, félig-meddig mégiscsak állat, bakkecskelábú, syrinx-babráló szatír, ki ión s eol dalokkal hellén praktikákat mímelve éjszakánként verset ír.

400