Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bitó László: Izsák tanítása
„Próbára tettelek, Uram! Próbára tettem szövetségünket! Te nem a teremtés, hanem a pusztítás Isteneként mutatkoztál meg énelőttem. Nem a szeretet, hanem a bosszúállás; nem a megértés és elfogadás, hanem a gyanakvás és az elutasítás Isteneként. Nem az együttérzés, hanem a cselszövés és kegyetlenség Istenének. Most látom, hogy a nekem felajánlott szövetség jól kieszelt csapda, amelynek egy a célja: hogy soha meg ne állhassunk tulajdon lábunkon. Hogy Terád legyünk utalva mindörökké”. Egész életemben arra vágytam, hogy apám így szóljon Istenéhez és az emberekhez, mert én nem mertem megfosztani népemet mennybéli, oltalmazó szövetségesétől, aki győzelemre vezetheti a szomszédos népek számtalan, erőt adó istene ellen. Amíg népünk abban a hitben él, hogy szüksége van Oreá, bármily kegyetlen, bármennyi áldozatot követel.... mindaddig nem fogadhatja el, hogy ilyen isten nem létezik... nem létezhet... Hogy az egyedül Igaz Isten, az.... S ki kell vetnünk... Izsák szavainak hallatán Ezsaú fólkiáltott: Hangod félelemmel tölt el, apám! Sosem hallottam ilyennek... Ilyen félve, remegve suttogónak! Izsák pedig ezt feleié: Nem reszkető hangom tölt el téged félelemmel, Ezsaú, hanem az, amit kész voltam kimondani. Mi, akik anyánk keblén hallottunk először Ábrahám hatalmas Istenéről, a Mindenható Mennybéli Úrról, rettegés nélkül nem fedhetjük föl az igazságot. Akkor sem, ha már tudjuk, hogy az, akinek félelmére neveltek bennünket, csak képzeletünk alkotása. Ahogyan tanítómesterem, a bölcs Omaan szokta volt mondani: „Az isten, akiben hiszel, akkor is elpusztíthat, ha nem létezik.” / Életünk és halálunk szerepe a teremtés szüntelen folyamatában A HARMADIK BESZÉLGETÉSBŐL ÉZSAÚ: De ha te megtagadod Ábrahám életedet követelő, próbára tevő Istenét... Ha azt mondod, hogy ilyen kegyetlen Isten nem létezhet, akkor honnét a villám, amely kettéhasítja a fákat és fólgyújtja az erdőt? Honnét a mindent elsöprő árvíz? Honnét a tűzhányók, amelyek városokat törölnek el a föld színéről? IZSÁK: Az Egyetlen Létező, a Teremtő Isten azért teremtette a világot, hogy éljünk benne, és azért teremtett bennünket, hogy e világban folytassuk alkotó munkáját. Belénk lehelte lelkét, hogy társai legyünk az alkotás örökkön örökké tartó művében. Ha elfogadod a fölkínált szerepet, és az Alkotásban nem valami régen megtörténtet látsz, hanem ma is folytatódó, csodálatos folyamatot, akkor megtalálod a választ minden kérdésedre. Hiszen ma is vannak folyók, amelyeknek rá kell lelniük medrükre, hegyek, amelyeknek ezután kell megszületniük, csillagok, amelyeket a Teremtő keze csak ezután függeszt a mennyboltozatra. Nekünk a Teremtő társaivá kell válnunk az alkotásban, hiszen arra 391
