Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bitó László: Izsák tanítása
születtünk, hogy egyre jobbak legyünk a szerszámkészítésben és a vadászatban, ügyesebben szaporítsuk ökreinket és juhainkat, műveljük földjeinket. A te jerkéid, fiam, több tejet adnak, mint amennyit jerke valaha is adott. Mások jobb vályogtéglát vagy agyagedényt, jobb szőttest vagy bó'r holmit készítenek, mint amilyen valaha is készült. Ismét mások pompásabb palotákat, szebb templomokat emelnek, mint elődeik. Minden lények közül egyedül mi vagyunk képesek folytatni a Teremtő alkotását: hogy minden nemzedék a korábbinál valami jobbat, szebbet hagyjon maga után, gazdagítsa utódai életét. EZSAU: Egyszer megkérdeztem Ábrahám nagyapámat, vajon miért óv és védelmez bennünket az ő Istene - akit te a Gondviselés Istenének nevezel és létét tagadod. De ő csak azt válaszolta: nem a mi dolgunk azon töprengeni, miért teszi Isten, amit tesz. Az a dolgunk, hogy engedelmeskedjünk, bármit parancsol nekünk, és ne firtassuk, mi a szándéka. Te, apám, vajon meg tudod- e mondani, amiről Abrahám soha nem beszélt nekünk: a Teremtő, akiben te hiszel, vajon miért teremtett bennünket és mindazt, ami körülvesz, azon túl, hogy folytassuk alkotó munkáját, mint azt már mondtad? Mi célja van magának az Alkotásnak? IZSÁK: Mindazoknak, akik ember, állat vagy isten alakokat, avagy éppen bálványokat faragnak fából, formálnak agyagból, díszes nyerget, sátorkarót készítenek, s mindazoknak, akik énekelnek vagy meséket mondanak, egyetlen céljuk van, éspedig az, hogy megértessenek velünk valamit magukról. A világról, amelyet magukban hordoznak. Éppígy a Teremtő Isten. A szeretet és együttérzés Istene azért teremtette a világot, hogy mi megismerhessük Őt - a teremtményein keresztül. Ő nem a dicsőítésben, az imákban leli örömét, nem is az égőáldozatokban vagy bármilyen más áldozatban. Hanem abban, ha csodáljuk és megértjük az általa teremtett világ gyönyörű bonyolultságát. Szeretetét azzal bizonyította, hogy megosztotta velünk az Alkotás gyönyörét. Ézsaú kérdései a halálról, halálfélelmünkről ÉZSAU: Te a szeretet Istenéről beszélsz. A teremtés, az Alkotás öröméről. Ha eleinte ellenálltam is rám zúdított szavaidnak, eddigi tanításodat most már nem nehéz elfogadnom. Minden, amit mondtál, összeillik. Az átkok átkáról, a halálról azonban hallgatsz, pedig az nem illik e csodálatos képbe. Ezt is a te könyörületes Istened teremtette volna? Miért? Minek? Igen, a Halál, apám. És a rettegés a haláltól! Hisz leginkább miatta fordulnak az emberek az istenekhez. Népünk odasereglene bármely bálványhoz, a legnagyobb áldozatokat követelő istenekhez is, ha így megmenekedhetne a fekete sakáltól. Ezért bármely szövetséget bármi áron elfogadna. A halhatatlanság ígéretéért mindenét odaadná. De nem, nem is az ígéretért! ígérni már sok isten papjai ígérték... A valóban örök evilági életért adnák oda mindenüket. Vajon miként győzhetnének meg bárkit is utódaim, hogy fogadja el jóságos Teremtődet, ha neki nincsenek angyali seregei, amelyek megnyerhetnék csatáinkat, és a halálon sem képes úrrá lenni? IZSÁK: De hát értsd meg, fiam, ha egy az Isten, ha Ő mindenek Istene, nem pusztíthatja el csak a mi elleneinket, bennünket örökre megoltalmazva a 392
