Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bitó László: Izsák tanítása
maga is, népe is: nem csak ígéri neki a főidet és a gazdagságot. Oly hatalmas, hogy el is veheti mindazoktól, akiket saját isteneik védenek. Minél félelmetesebbé teszed ellenségeid szemében védelmező istenedet, annál jobban rettegsz tőle magad is - és annál kevésbé van értelme hűségről vagy hitről beszélni. Mire felcseperedtem, atyám már szentül hitte, hogy az ő Egy-Istene hatalmasabb minden isteneknél... Őbenne látta nemcsak a Teremtőt, aki a semmiből létrehozta mindazt, ami körülvesz bennünket, hanem a pusztító próbatételek Istenét is, aki az értelmetlen kegyetlenség példáját állította elénk a Mórija hegyén. Ahogy atyámtól elárultan és eltaszítottan feküdtem ott, az égőáldozatok oltárán, bármennyire féltem a haláltól, vágyódtam is rá. Nem láttam más kiutat, mint a halált. Ma már tudom, nem én voltam az egyetlen, akit ragyogó fény hívott magához, meleg örvény vonzott a végtelen megnyugvást ígérő mélység felé. Ábrahám azonban habozott, és a fény kialudt. / Izsák megtagadja Abrahám Istenét Ott feküdtem gúzsba kötve atyám kése alatt, és csak egy remény tartott életben: az, hogy Abrahám Istene nem létezik. Ilyen kegyetlen Isten nem létezhet. ÉZSAU: Minden istenek Istene! Abrahám mindenek fölött álló Egy-Igaz-Is- tene. bocsásd meg apám Téged megtagadó szavait! IZSÁK: Tudom, megrendítenek szavaim. Gyermekfejjel engem is bénító félelem fogott el, ha csak egy pillanatra is elhomályosította a kétely a belém plántált Abrahám-arcú Egy-Istent. De ahogy rémálmaimban és későbbi elmélkedéseimben is újra meg újra átéltem saját halálomat, lassanként megértettem, hogy az életemet követelő Isten csak atyám képzeletének teremtménye lehetett. EZSAU: Abrahám mondotta, hogy az ő istene a mi istenünk, aki mindörökkön vala és lészen. Tehát Ő nem lehet emberi képzelet szüleménye! És mi oka lenne bárkinek olyan Istent teremteni, aki ilyen sokat követel és ígéreteit csak kegyetlen áldozatok árán váltja be. IZSÁK: Szükségünk van istenekre, akik képesek mindarra a kegyetlenségre, amire önakaratunkból nem érezzük magunkat képeseknek. Mindaddig, amíg megbújhatunk ilyen istenek mögött, nem kell bevallanunk, hogy mind e gonoszság tulajdon szívünkből fakad. És mondd, fiam, te talán sosem kételkedtél Ábrahám istenének hatalmában? Sosem fordultál más istenekhez? Azt hiszed, hogy annak idején, mielőtt szemem fénye elszürkült, nem láttam, miként rejtetted az elejtett szarvasbika heréit tarsolyod mélyébe? Azt hitted, nem tudtam, hogy a sasszemű Zoárnak szántad, aki nyiladat vezérelte? Ahelyett, hogy vadászzsákmányod minden zsírjával egyetemben Ábrahám istenének ajánljad égőáldozatul. De mondd fiam, az imént, amikor szavaim hallatán Ábrahám istenéhez esedeztél megbocsátásáért, torkod miért szorult el a félelemtől? Hangod meg-megreszketése tényleg csak istenfélelmed jele volt? ÉZSAÚ: Szavaid hallatán ott láttalak gúzsba kötve Mórija Oltárán, s szívemet gyermekkori rémület töltötte be. Attól féltem, hogy te majd épp úgy az életemre törsz, miként atyád a tiédre. Mert gyermekfővel azt hittem, te ugyanannak az Istennek a hangját követed. E félelem olykor megbénította testemet389
