Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Török András: A Jaguár és képei

IV. Miféle egyensúly?

„Technikai szempontból lényeges az az egyensúly, amelyet a két - egyébként más-más lehetőségekkel bíró - rendszer, az anatómiai és a geometriai között meg kellett teremteni. Az eredmény - részleteit tekintve nem homogén - dinamikusan hullámzik, például helyenként az anatómia engedményt tesz a geometriának, amennyiben például a fül csupán a rajta végigvonuló rácsszerkezet egy kiemelkedő darabja, de máshol viszont pontosan kirajzolt izületi pontok, sőt bőrképletek jelennek meg, ahol a rácsszerkezet alkalmazkodik. Ennek a kiegyensúlyozott dinamizmusnak a telítettsége adhatja végül a látvány homogén intenzitását, ahol a kiinduló forma már csak ürügyként szolgál, és mintegy keretét adja egy általa működtetett rendszernek, ami elvezethet egy benne megjelenő (fénnyel és szolaritással kapcsolatos) mélyebb idea megsejtéséhez. ”

V. Van-e kontextus?

1991-ben a fentebb már említett tudós kritikusnó' ezt állapította meg a művészről: „Szőcs Miklóst kulturális gátlás akadályozza meg pusztán esztétikus tárgyak megalkotásában. Hiányzik a közeg, a formákat értelmező és bizonyos fokig meghatározó kulturális szövedék, ami indokolhatná és megengedné számára ilyen művek létrehozását.”

Vajon mi történt 1991 óta? Mert a mai nap annak bizonysága, hogy a művész látnivalóan felszabadult a fenti gátlások alól. Itt áll előttünk a Jaguár, minden magyar idők egyik leginkább öncélú, pusztán esztétikus tárgya.

382