Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Török András: A Jaguár és képei
Meglett a közeg, a kulturális szövedék? Feloldódott a kulturális gátlás? A rendelkezésemre bocsátott önéletrajz és pályázati folyamodvány ehhez is fogódzót nyújt. Zavaróvá kezdett válni számomra munkám idegenszerű, kollektív, individuális tartalmakat nélkülöző, úgyszólván archaikus jellege. (...) Rájöttem, hogy ugyanazt keresem, mint előttem mindenki: az ellentétek harcából fakadó egységet és egyensúlyt, szépséget és alázatot. (...) Ereztem, hogy ez az én utam, tudni véltem, mit miért teszek, és miért úgy, ahogy. Úgy tűnt, sikerrel próbálom kis csónakomat a tradíció hatalmas hajójához kötni.” A Jaguárban alkalmasint az az új elem, hogy a művész bizonyosan elol- dozta csónakját e hatalmas hajójától, és új felfedezések felé, új irányba indult. Amíg valaki tüzetesen meg nem nézi Hajdú József szeretettek közelképeit, azt hihetnénk, hogy számítógép-vezérelte marógéppel gyártották e szobrot, hogy megszégyenítsék az emberi kéz kézműves-tudását. Ha csak a terv és az ötlet lenne az övé, akkor is méltán ünnepelhetnénk a művészt, aki szépséges tartályt épített a fénynek, s közvetlenül ábrázolni tudta a transzcendenciát. És képzeljük el, a művész nem csak kitalálta, de ki is faragta a szobrot... VI. VI. Az erélyről Szőcs Miklós azok közé a ritka XX. századi művészek közé tartozik, akik tehetsége nem a mesterség ellenében, hanem éppen annak mentén bontakozik ki. Ő sem függetleníti magát azonban attól a néhány évtizedes ismertté vált igazságtól, hogy manapság a művészet lényege az erély, amellyel a magát 383
