Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Bodor Béla: A vitéz szabólegény esete a valósággal
térségét is gyakorolhatja, felveszik a polgári rendbe, s végül megnősül: egy szegény angol bérlő lányát veszi el. Sorsa rendeződni látszik. Egy pénzügyi szabálytalanság miatt azonban botrány tör ki, és a (szabad polgárként hadnaggyá előléptetett) Jelkyt Ceylonra vezénylik, büntetőexpedícióra, majd újabb parancsokkal egy szigetre, ahol ellenséges bennszülöttek ütnek rajtuk, társait legyilkolják őt falujukba hurcolják, és ketrecbe zárják. ,Más nap (...) a Fő embernek a leánya, mintegy 16 esztendős leányzó, a tömlötzhöz járnia, Jelkit sokáig nézé, és annak történetén megilletődni látszatott; végre jelek által értésére adá, hogy kevés idő múlva fel-fogják darabolni, és osztán meg-eszik. Jelki előtte térdeire borúla, és segítséget kére: a leány jelek által tudtára adá, hogy gondját fogná viselni, ha ő ismét az ő hozzá való hajlandóságát meg-nem fogná vetni: Jelki örökké tartó szerelmet és háládatosságot igére. ” Néhány nap múltán két bennszülött fiatalember társaságában éjfélkor kiszabadítja, megszökteti, és együtt egy tengerparthoz közeli „puszta tartományban” húzzák meg magukat. ,/Jelki azon egész idő alatt szüntelen némelly elmebéli betegséget szenvede, melly-is őtet végre tellyességgel meg-erőtleníté; azon hív Leányka pedig mindenképen igyekezett őtet vigasztalni. Ha látta, hogy Jelki vidámabb, azonnal ő-is víg vala, ha látta, hogy szomorú, tehát siránkozni kezdett, és végre ott való lakásoknak 13-dik hónapjában betegségbe ese, mellyben sem Jelki, sem azon két Indusok nem segíthettek rajta, s ugyan abban meg-halálozott.” Jelki eltemeti a lányt, elmebetegsége elmúlik, a két „indussal” megállít egy hajót, és hazatér Batáviába. Az új helytartó, régi barátja megkönnyezi Jelki megpróbáltatásait, korlátlanul kölcsönöz neki, Jelki pedig ügyesen kereskedik: roppant vagyonra tesz szert, megvesz egy 1400 házból álló jószágot. Közben diplomáciai, kereskedelmi küldetéseket is teljesít, épp olyan elismert polgára lesz Batáviának, mint édesapja Bajának hajdanán. Ezután azonban súlyos csapások érik: meghal felesége, majd jótevője, a helytartó; a honvágy is gyötri. 1776-ban két lányát szomszédai gondviselésébe ajánlja, és elhagyja Batáviát. Útját meg kell szakítania: a Jóreménység- fokánál két bennszülött társával együtt betegen száll partra. A kórt csak ő éli túl. Folytatja útját, 1777-ben érkezik Bécsbe, ahol mindkét császár előtt előadja történeteit, és néhány keleti ritkaságot is alázatosan lábaik elé helyez, kiérdemelve a felségek ajándékát, egy tubákos szelencét és egy érmet. Az önéletírás későbbi kiadásainak függelékéből a történet vége is kiolvasható: 1778-ban hazatért Budára, elhatározta, hogy rokonai körében itt éli le hátralevő napjait. Újra megnősült, fia is született, ám a sok viszontagságtól elgyötört szervezetet hamar legyőzték a betegségek. 1783 karácsonyán végzett vele a tüdővész. Ennyi az életrajz vázlata. De miről szól ez a történet? Hogy ezt megtudjuk, néhány epizódot közelebbről, vagy más szemszögből kell megvizsgálnunk; és a Dr. Sólymos Ede által utóbb felderített tények4 némelyikét is a történetbe kell illesztenünk. Ha azt latolgatjuk, hogy Jelky története mennyiben felelhet meg a valóságnak, különös kettősségeket kell mérlegre tennünk. A beszámolóban meseelemek, regényes fordulatok is akadnak, ugyanakkor az emlékezések főhőse- szerzője semmit sem tesz annak érdekében, hogy magát kedvezőbb színben 372
