Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Fukazava Hicsiro: A nyolcszínű felhő
Gomolyognak színes felhőgomolyok. Szilárd házat építek Izumóban. Hogy kedvesemmel éljek abban a házban. Házat építek, magas házat... Hogy miféle dal ez, Otami nem tudta. A régies nyelvezetű dal értelme nem volt egészen érthető a számára, de most mégis eszébe jutott: felhők az utcai árus énekében... Talán hajdanában Izumóban is megjelent egy ilyen felhő? Az a felhő, amely azon a napon felvillant, valóban színes volt... Hét, sőt talán nyolc színből rajzolódott ki. És ez a nyolcszínű felhő (amilyennek most kirajzolódott Otami világtalan szemei előtt) elvette tőle a gyermekeit és az unokáit. Nem, ez a felhő aligha volt hasonló azokhoz, amelyek Izumóban gomolyogtak a ház fölött, ahová valaki a kedvesét akarta vinni. Gomolyognak színes felhőgomolyok... Felvillant a felhő, elvette a gyerekeimet. Ház helyett a felhőt építettem... Szivárványának a színes felhőgomolyok, amelyekről az utcai árus énekelt. „De hát ki küldte ránk ezt a felhőt?” - tűnődik Otami. Otami nem tudja ezt - ő csak azt tudja, hogy attól a naptól kezdve más ember lett belőle. Nemcsak megvakult, hanem teljesen megváltozott. Azon a reggelen, mielőtt felvillant a felhő, Otami azt mondta unokáinak, hogy akasszák nyakukba az amulettet, amelyen a Buddha istenség neve volt. De az amulett nem segített. Otami nem hitt többé az amulettekben, elveszítette az istenek igazságosságába vetett hitét. És nemcsak azt. A fia, Szigeo, aki meghalt azon az átkozott napon, most szintén más színben jelenik meg előtte. Azon a napon Szigeo nem akart a gyárba menni, valahová máshová készült. Kijelentette, hogy segítenie kell az egyik fickónak, aki abba a naplopó kompániába tartozott, amelybe Szigeo is belekeveredett az utóbbi időben.- Az a fiú sok jót tett nekem.- Aztán miféle ember? - kérdezte Otami.- Azt te úgysem érted meg - válaszolta Szigeo, de Otami tudta, miről van szó. Szigeo azt akarta mondani, hogy az a fiú, az a csavargó és naplopó ismeri a baráti kötelesség érzését és a jó értelmét. Arról volt szó, hogy Szigeónak szereznie kellett a barátja számára valami élelmiszert. Aztán megjelent a város fölött a felhő, és Otami nem látta többé a fiát, Szigeót. A tüntetők oszlopa énekelve közeleg. Az ének szövege a nyolcszínű felhőt átkozza. Otami hallgatja az ének szövegét. Világtalan szemei látják a nyolcszínű felhőt. Az ajtó nyikorogva kinyílik.- Pénzt gyűjtünk a szomszédoktól, fejenként háromszáz jent. - Ez a rizskereskedő hangja, aki a szomszédban lakik. - Tegnap a mosoda tulajdonosát, itt szemben elütötte az autó, és most a szomszédok pénzt adnak össze az elhunyt családjának.- Én... - dünnyögi Otami, és úgy dönt, nem ad pénzt. No, és ha szom362
