Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Fukazava Hicsiro: A nyolcszínű felhő
széd! Hisz alig ismerték egymást, épphogy szemben laktak egymással. Ellesz az özvegye Otami pénze nélkül is.- Én... - húzza el újra a szót Otami. Nem szeret a jóra és a kötelességre gondolni. Mihelyt erre gondol, mindjárt eszébe jut a fia. Újra nyikorog az ajtó.- Megmasszírozol? - Egy kliens jött.-Miért ne? - válaszolja Otami, és nekiáll masszírozni az újonnan érkezett kliens vállát. Az öregember az apósa volt a mosoda tulajdonosának, aki tegnap este az autó alá esett. Az utcát elárasztja a vonuló tömeg zaja. Otami füle megszokja a lábak dobogását, a hangokat. Keze a kliens vállát masszírozza. Világtalan szemei eló'tt megjelenik a nyolcszínű felhó' látomása. A felhőben pedig látja unokáinak arcát, fiának, Szigeónak az arcát. Aztán önmagára gondol. Arra, hogy egyáltalán nem hasonlít Szigeóra, aki a jóról és a kötelességről beszélt. Otami csak egyet tud biztosan: meghaltak a fiai, meghalt a lánya, meghaltak az unokái. Ahogy megjelent a nyolcszínű felhő, ő egyedül maradt. Otami nem fél a haláltól, nem fél az egyedülléttől. Már semmitől nem fél, és ez ad neki erőt az élethez. Az a felhő... A vak Otami emlékezetében újra felmerül a színes felhő, amely azon a napon szétterült az égen, a napot is eltakarva. Azóta tudja Otami, hogy aki egyedül van, annak nincs mitől félnie. Abban a felhőben... Bíborvörös, sárga, kék, lila gomolyok; gigantikus, színes szivárvány lobban fel Otami világtalan szemei előtt. „Abban a felhőben egy isten volt” - gondolja Otami. Keze tovább masszírozza a kliens vállát. Hallja az utcáról beszűrődő zajt. Szemei pedig továbbra is látják a színes felhőgomolyokat. Hogyhogy eddig nem jött rá: a felhőben a tűz istene, Fudo volt; az Isten, aki megtanította őt, hogy ne féljen az egyedülléttől. Nyikorog az ajtó.- Tű nem kell? - Ez egy házaló kereskedő, aki úgy beszél, mintha segítséget adna az embereknek, a nyolcszínű felhő kárvallottjainak. Otami hallgat, nem válaszol.- Amulettem is van. Talán a felhő ellen ajánlja az amulettet? Otami szó nélkül köp egyet. Fazekas László fordítása 363
