Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Fukazava Hicsiro: A nyolcszínű felhő
egyszerűen a „vak asszony”, hanem a „vak masszírozónő”. A hatvanéves Otami maga keresi meg a kenyerét. Hiába, dolgozni kell, amíg bírja erővel.-Magának járna segély, utána kellene járni-mondták neki a szomszédok, de Otami nem járt utána.- Nem baj, ha a lábam nem is bírja, a kezem még erős - mondogatta nekik. A kliensek jöttek Otami szobácskájába, és ő masszírozta lábukat, kezüket, vál- lukat. Dél körül Otami hangok zűrzavaros zsivaját hallotta. Valószínűleg a tüntetők oszlopa közeledett énekelve. Közeledett az a nap, az az óra. Aháború végén, amikor az ellenséges légierő berepülései egyre gyakoribbá váltak, Otami a kisebbik fiával, Szigeóval és unokájával, Kiokóval elköltözött a városból egy közeli faluba, rokonokhoz. Amikor Kioko született, a lánya még nem volt férjnél, így Otami magához vette a kislányt. A nagymama gondjaira volt bízva még Maszao is, az idősebbik fiának a gyereke. így aztán négyesben éltek. Egy kora nyári reggelen Otami idősebbik fia eljött a városból, és magával vitte mind a két gyereket.- Délután jövünk vissza - mondta az anyjának. Eljutottak-e a városig, vagy még úton voltak, amikor felvillant az égen a fehér felhő? Sem az idősebbik fia, sem az unokái nem tértek vissza Otamihoz, ő maga pedig megvakult. Hogy mi történt az idősebbik fia családjával, a másik fiával, a lánya új családjával, Otami nem tudta. Soha senkit nem látott többé közülük... Szigeo is eltűnt azon a napon. Elindult munkába, de az égen megjelent a fehér felhő. A fiúnak inkább nőies volt a természete: alkalmazkodó és ugyanakkor nehezen kezelhető. Rossz társaságba keveredett, a legkisebb dolog miatt is bepörgött, hisztizett. Azon a napon is kora reggeltől nyafogott:- Nincs kedvem menni a gyárba!- Nem érdekes, van-e hozzá kedved! - kiáltott rá Otami. - Háború van, nem lehet csavarogni - tette hozzá, és kitessékelte a legénykét, hogy menjen a munkába. Szigeo mind ez ideig gyakran váltogatta munkahelyeit, semmi nem tetszett neki, de most könnyen beleegyezett: ha egyszer háború van (hadiüzemben dolgozott), akkor jellemesen kell viselkedni. De azon a napon Szigeo nyilván máshova készült, nem a munkába.- Nem szabad lógnod, kisfiam - mondta rábeszélőn Otami. És reggel, amikor az égen, a napot is eltakarva megjelent a fehér felhő, Szigeo már nem volt otthon. Otami távolról hallja a közelgő tömeg éneklését és dobogását. Vak szemei tisztán látják a múlt képeit. Egy villanás - és az égre meresztett szemei előtt lassan szétterjed a fehér felhő. És ugyanabban a pillanatban sűrű sötétség zárul össze előtte. Milyen volt hát ez a felhő? Később egyesek azt mondták - lila, mások azt, hogy vörös, néhányan pedig azt erősítgették, hogy narancs- sárga. Ez a felhő felégette a várost, megölte az embereket, ez sátáni felhő volt. Otaminak eszébe jutott egy dal, amelyet valaha régen az utcasarkon énekelt egy utcai árus. Otami akkoriban ment férjhez, és költözött ide a szigetről. 361
