Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége
csak Ádám és Éva szerepét játsza. De az egyértelmű szereposztást illetően a regény cselekményében tovább haladva újabb kételyeink támadnak több szempontból is. Egyfelől azért, mert ez az idézet jó példája annak, hogy Nabo- kovnál az irodalmi, illetőleg mitologikus allúziók bele vannak ágyazva az egész regény közegét meghatározó poslosztyba (lásd: hogy itt az országúti mellékhelyiség felirataként szerepel az Ádám és Éva motívum mint jelzőkaró), és a sekélyes közhely miatt megkérdőjeleződik az utalás egyértelműsége is. Másfelől ez a közönségesség, ahogy azt már szintén említettem, a démonizmussal is összefüggésben van. „Démonikus a közeg, melyben a történet játszódik, mert mindenki alakoskodik, szerepet játszik”25, tehát a színpadiasság hatja át az egész cselekményt. Ezért nem véletlenül neveztem szereposztásnak a Humbert-Ádám, Loli- ta-Éva lehetőségeket, és azért sem, mert az alakoskodás eleve félrevezető, nem egyértelmű karaktereket feltételez, olyanokat, mint amilyeneket itt Humbert és Lolita képvisel. Ennél a pontnál azonban az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a cselekményen belül Lolita tényleg részt vesz egy színdarab, a Megbűvölt Vadászok próbáin, ahol szintén többféle lehet a szerepe, hiszen „Abban a darabban, amelyben Dolores Haze a farmer lányának szerepét kapta, nemcsak erdei tündérként, nemcsak Dianaként képzelhető el, hanem boszorkányként is”26 - jegyzi meg Humbert. A démonizmus pedig, ami a regény sekélyességében és színpadias jellegében is megnyilvánul, eleve túlmutat az emberi kategórián, és ezáltal, ha Adámnak véljük Humbertet és Évának Lolitát, nekik, mint az első emberpár parafrázisainak, démonikus jelleget kellene tulajdonítanunk. Márpedig mind Lolita, mind pedig Humbert esetében találhatunk a szövegben olyan részleteket, amelyek a szereplők démonikus vonásait hangsúlyozzák. Lolita démoni jellegére utal a fent említett idézet egy részlete, amelyben Humbert a maga gyengeségének növekedtével Lolitában csökkenni látja az emberi vonásokat. Lolita démonikus jellemzőit még inkább alátámasztja az, amikor egyik veszekedésük alkalmával Humbert ilyennek látja a lányt: „Szörnyű grimaszokat vágott, felfújta az arcát, és buffogó, ördögi hangokat hallatott.”27 Ezek mellett a mesére, a varázsmesére is asszociál a regény szövege. A fent idézett Humbert-vallomásban az szerepel, hogy a hős Lolita varázslatos fogságában érzi magát. Ezen kívül a mesei elem a Megbűvölt Vadászok című színdarabban is előkerül, amikor Lolitának abban - a szereplehetőségek sokaságában - a boszorkány szerepét is alakítani kell. Ráadásul Humbert a Megbűvölt Vadászokkal egyenértékű alkotásnak vél néhány színpadra vitt mesét. Erről így nyilatkozik: „Következésképpen az a benyomásom támadt, hogy ez az átkozott darab hasonló azokhoz a gyerekeknek szánt, százszor átdolgozott, jelentéktelen darabokhoz, mint például a Jancsi és Juliska, vagy a Csipkerózsika, vagy a Maurice Vermont- és Marion Rumpelmeyer-féle A császár új ruhája, amelyek mindegyike szerepel a Darabok színjátszóknak, illetve a Játsszunk színházat típusú könyvekben.***** 28 Tehát a hősök szerepét illetően az Ádám és Éva mitologikus asszociáció teljes szétírása történik meg Nabokovnál, amely szétírásba, mint láttuk, bele337
