Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége
A Lolita esetében azonban szükség van az újabb és újabb értelmezési kísérletekre, és ez nemcsak a detektív, hanem a mitologikus utalások tekintetében is igaz. Az első mitikus utalás, amely a szöveg egészét is szervezi, az almamotívum, és ezáltal az Adámra és Évára tett utalás. Már az első alkalommal, amikor Lolita és Humbert közel kerülnek egymáshoz, ott szerepel az alma is. Humbert ekkor így látja Lolitát: „Aznap elbűvölő kartonruhát viselt, amelyet egyszer már láttam rajta: sötétebb rózsaszínnel mintázott rózsaszínűt, rövid ujjal, bő szoknyával és feszes derékkal, és, hogy teljesebbé tegye a színek összhangját, élénk színűre festette ajkát, és markában gyönyörű, közönséges, paradicsom-piros almát tartott.”15 Az alma regénybeli szerepeltetése első pillantásra a bűnbeesés történetét asszociálja. Csakhogy itt, mielőtt Lolita bele tudott volna harapni az almába, és ezáltal - hasonlóan a bibliai Évához - a bűnbeesést ő, mint nő követné el, „Humbert Humbert elragadta az almát”16, s pár pillanat múlva Lolita felé nyújtotta a Gyümölcsöt. Tehát ha elfogadjuk, hogy Lolita - Éva, hiszen ő az, aki megkívánja az almát, akkor Humbertnek - mint Éva párjának, Adámnak - elleneznie kellene azt, hogy Lolita bele is harapjon abba, és semmiképpen sem felajánlania, felé nyújtania a Gyümölcsöt. Ezáltal Humbert itt a csábító szerepét is játsza, egy személyben lesz Adám és csábító. Csakhogy itt fontos megfigyelni azt is, ahogyan Humbert erről az első érintkezésről nyilatkozik: „Büszke voltam magamra. Nem rontottam meg kiskorúm erkölcseit, mégis elcsentem a gyönyör mézét. Egyáltalán, senkit sem ért bántódás. A bűvész tejet, szörpöt és habzó pezsgőt öntött egy iijú hölgy új, bőrfehér bukszájába - egyszer, kétszer, háromszor, de a buksza sértetlen maradt. így nagy kifinomultsággal valósítottam meg aljas, perzselő álmomat, és Lolita biztonságban maradt, és biztonságban maradtam én is. így, lényegében, akivel én olyannyira féktelenül élveztem, nem ő volt, hanem az én teremtményem, egy másik, képzeletem szülte Lolita, lehetséges, hogy valóságosabb is, mint az igazi, az őt részben fedő és magába foglaló, kettőnk közt átfolyó akarat, öntudat és önálló élet nélküli Lolita.”17 Tehát ekkor Humbert nem rontotta meg a lányt, amikor pedig Lolita - kikerülve az iskolából - ismét Humberttel kerül kapcsolatba, kiderül, hogy már nem érintetlen. „Nem én voltam az első szeretője”18 - vallja be Humbert az esküdtszék előtt. Ezáltal Lolita Humbert szemében többé nem lehet Éva, az első nő, hiszen Lolitának Évaként mindenképpen érintetlennek kellene lennie. így megkérdőjeleződik Humbert Ádám, de főként csábító mivolta, mivel Lolitát előtte már valaki megrontotta, a bűnre csábította. Természetesen Humbert kíváncsi, hogy ki volt Lolita csábítója. Rögtön egy mitologikus, számunkra beszélő nevű Lolita-osztálytárs jut Humbert eszébe: .Lehetséges, hogy Grace Angel volt?”19 - kérdezi Humbert Lolitától. Itt ezt Lolita tagadja, és egy másik osztálytársát nevezi meg, de a rossz, csábító angyalra tett mitologikus utalás azért lényeges, mert ezek az osztálytársak egymásnak és Lolitának is hasonmásai. így az előbbi elképzelésünk úgy módosulhat, hogy nem más, mint Lolita a csábító. És mivel Humbert és Lolita is hasonmásai egymásnak, akkor kettejük 335
