Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége
szexuális Dr. Jekyll és Mr. Hyde, aki tudtán kívül beleszeret szenvedélyének tárgyába.”12 A dosztojevszkiji motívumok alkalmazása mutatja, „hogy a Dosztojevszkij iránti gyűlölet megoldhatatlan rejtélye a Nabokov számára tűrhetetlen és beismerhetetlen rokonságban rejlik: úgy szidalmazza elődjét, amiként egy veszélyes rokont szidalmazunk, hogy bebizonyítsa magának és az egész világnak a rokonságukat illető bármiféle feltételezés megalapozatlanságát... Mint ahogy a bűnözőt ellenállhatatlanul vonzza bűncselekményének színhelye, Nabokov sem tudott ellenállni a csábításnak, hogy újra meg újra önként ’leleplezze’ Dosztojevszkijt - és ezzel önmagát is”13 - írja Szaraszkina A káromkodó Nabokov című tanulmányában. Apedofíliát, mint regénybeli motívumot illetően azonban nemcsak Dosztojevszkij számít előfutárnak, hanem egy másik orosz író, a szimbolista Szologub is, akinek regényében, az Undok ördögben is megtalálható a fiatalkorú gyermek elcsábítása. Amíg Szologubnál egy felnőtt nő csábít el egy kamasz fiút, addig Nabokovnál ez már fordítva jelenik meg: egy felnőtt férfi ront meg egy kamaszodó lányt. Emellett az orosz szimbolistáktól, Szologubtól, Belijtől - mint láttuk - az idézési technika miatt sem tudja függetleníteni magát Nabokov. Mivel ezek az idézetek beleilleszkednek a sekélyességbe, rögtön veszítenek is hitelességükből, az írói játék részesévé válnak, mely játék szabályait az olvasó egyre inkább képtelen megérteni. Nabokov ezáltal lerombolja a regényírásnak azt a technikáját, melyben az író az olvasónak oldalról-oldalra világosabb képet nyújt a szereplőkről és az eseményekről is. Ezért nem lehet például teljes joggal detektívregénynek tartani a Lolitát, hiszen itt a detek- tívregény kliséi: a nyomozás, az üldözés, a gyilkosság szokatlanul, abszurd módon jelennek meg: nem elég, hogy a gyilkosság a regény végén következik be (míg a krimiben a történet elején ölnek meg valakit), hanem ráadásul Nabokovnál a majdani áldozat, Quilty üldözi a leendő gyilkost, Humbertet, aztán pedig a majdani tettes a saját áldozata után nyomoz. És ugyanez vonatkozik a mitologikus értelmezésre is: mint látni fogjuk, ahogy haladunk előre, az első fejezetben még egyértelműnek tűnő mitológiai utalások csak arra szolgálnak, hogy egyre inkább elbizonytalanítsanak bennünket a későbbi események értelmezésében. így Nabokov nemcsak a regényírás megszokott eljárását rombolja le, hanem a hagyományos olvasási technikánk érvényességét is megkérdőjelezi: mivel az olvasás kezdetén tudunk többet az eseményekről és a szereplőkről, és a regény végére vagyunk bizonytalanabbak azokat illetően, ezért a naboko- vi játékot megfejteni igazából a visszafelé olvasás technikájával lehetne. Ez az olvasási technika pedig megfelel a nabokovi elvárásnak. Szerinte: „a jó olvasó, a nagy olvasó, az aktív és kreatív olvasó az újraolvasó”.14 Újraolvasáskor, mivel már ismerjük a mű végét, lehetővé válik az eseményeket visszafelé értelmezni. így azonban az újraolvasás és visszafelé olvasás technikája miatt ismét megkérdőjeleződik a Lolita krimi-jellege. Ugyanis ha ez a regény valódi krimi lenne, semmi sem késztetne bennünket az újraolvasásra, hiszen első olvasáskor megkapnánk a választ arra, hogy ki az áldozat és ki a tettes, és ennek további boncolgatására nem éreznénk késztetést. 334
