Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Pardi Anna: Két személyről két ballada (vers)
PARDI ANNA Két személyről két ballada I. Marlene Dietrich idős korában szeretett német romantikus költőket olvasgatni. Az időérzékelés módját megváltoztatták a könyvek. Párizsi lakása félhomályában egy másféle németség gyermekgyászdal ódivatú köntösébe bújt. Akik sokat éltek, azokkal különös dolgot cselekszenek az emlékezet formái, normái és fantomjai, funkciói. Mivel a sok múlt sok jövendőt már nem talál, szellemi kötelékekkel át meg áttranszponálódik a múlt, újra ártatlan már. Marlene Dietrich lelépve a világ színpadáról titkon, emlékezőn, hiperaktív egyedül, nemcsak orvosok, pszichológusok, hanem költők tanácsára is figyelt öregedésében: ha feledéshez, lemondáshoz értessz, boldogabb senki nem lesz nálad. A kék angyal cilinderét fejére nyomva megtanult érteni a feledés dramaturgiájából alaptételeket. Míg arca, kalapja, sikkje messziszáll, ő cellulózban csak megy tovább, mint vegyes vándorbottal a kezében a Wilhelm Müller megírta Szép molnárlány Schubertig meg sem állt. 319
