Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Pardi Anna: Két személyről két ballada (vers)

Mennyire megutáltam hazámat - az idegenben, Itáliában élő költő,

August von Platen-Hallermünde kifakadását is hogy átélte. Rohamot kapott száz árulásától a honi földnek.

A remény volt a leggyorsabban porladó filmtekercs szívében.

De minden menetelő csizma kora elmúlik, és jön a költészet szentelt, bűntudat könnyvize. August von Platen, a 39 évesen kolerában meghalt ónémet költő segítette fel olykor az öreg színésznőre a bajtársi köpenyt,

míg négysorosa menetelt az égbe már:

Minden kötés, mely egybefogja szelíden szellemek sorát, hatni fog némán a titokba számlál hatatlan éven át.

II.

Egy másik Dietrich, egy férfi, nem volt oly szerencsés, szabad Európában szabad szokások közt bevárni a múlandóság végzetét. Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész a Berlin Tegel-i katonai fegyházban zsoltárok és halálraítéltek ordítozása kínpadán élt.

Neki nem a színpad jutott, a sikeres le és fellépés, hanem a gonosz színjátékából az erkölcsi dráma, a minden akkor élőre kimért. E gonosz színjátékban nem színész, hanem áldozat vagy gyilkos, túlélő vagy áruló volt minden férfi, minden nő.

Ha a költők lelke semmi korlátot nem tűr el, az ő hite semmi ködösítést, könnyítést nem tűrt el. Az átlagkeresztény, hamis istenképet megsemmisíti. Szerinte a Biblia Istene arra hív, hogy együtt szenvedjünk vele az istentelen világ miatt, együtt, mindazonáltal.

320