Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Pintér Sándor: Hiányvers; Reggel; Egyhelyben; Egyedül (versek)
Messze az éj a vert sereggel. Más idő jön, más a neve; Úgy alvad a tájra a reggel, Mintha száz sebből vérzene. Egyhelyben Csak áll a körben. Fakó űrt harap. Semmibe mártva gótikus keze. Múltja sem övé, jövője letelt; Tompán morajlik ájult jelene. Sivár börtönné zsugorul tere. Kivárja csendjét, rágyújt, toporog. Egy pontba gyűl a tér, amerre néz; Zárul a kezdet, tárva az okok. Sűrű pelyhekben szitál az idő. Megáll a messze, múlik a közel. Százados rozsda hirdet diadalt; Nem és nem mozdul, bólint, jegyzetel. Átlapozza a végzet tényeit. Elhallgatja a szót, csendet beszél. El sem indult még s már megérkezett Nincs mi változtat örök helyzetén. Egyedül Baljós mennyekbe mártod arcodat. Örök éj lobban, dúlt csendet hadar. Mi les ránk orvul, milyen kárhozat, Miféle kába, végső diadal? Szemed zöld kristály, szomjas Golgota. Testem testedre latorként feszül. Végsőt vonaglik kettőnk Jézusa - Közös poklunk az űrben elmerül.
