Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Kilián László: Paprikás íz a színen
KILIÁN LÁSZLÓ Paprikás íz a színen Szigeti Józsefet még a színész, avagy színházi szakma berkeiben is sokan elfelejtették, vagy tudomást sem szereztek róla. A színész-színműíró és társai egy teljes korszakát jelentette a magyar színháztörténetnek. Erre kívánta ráébreszteni a veszprémi Vár Ucca Tizenhét negyedévkönyv sorozatának 1999-es elsó' száma a szakmai és a kultúra iránt érdeklődő' közvéleményt. Géczi János fó'szerkesztó' Darvay Nagy Adrienne-t, a veszprémi születésű művész pályáját jól ismerő' színháztörténészt kérte fel a Szigeti összeállítás szerkesztésére. A vendégszerkesztő' a munka kezdetén jóval nagyobb előnyben volt másokhoz képest, mivel még 1984-ben szép diplomadolgozatot írt az 1822 és 1902 között élt színdarabszerzó'ről. A könyv persze arról is tanúskodik, hogy a dolgozat a maga előnyei mellett itt-ott hátrányt is jelentettek a válogatás elkészítésénél. A kerek dolgozat sok forrásanyagot idéz, szövegébe illesztve a hosszabb-rövidebb, kortárs fogalmazta részletek inkább a nekik kijáró jelentőséget kapnak, mint az eredeti idézetek teljes közlésekor. Ennek ellenére a negyedévkönyv egyértelműen jelentékeny hiánypótlás és ez a néha hosszabb idézetek túlrészletező szövegeivel is igaznak bizonyul. A Vár Uccás negyedévkönyveknél már hagyománynak számít, hogy a témakörben bibliográfiát is kézbe vehet az olvasó - és ha a könyvet lapozgató szeretne elmélyülni az adott művészember életében, munkásságában a megbízható forrás felsorolás segítségével nyugodtan meg is teheti. De hát, ki is volt Szigeti József? Kortársa Petőfinek, Jókainak, Aranynak és persze Vas Gerebennek, akivel jó barátságban állt és támogatását is többször élvezhette. De miért e nagy nevek? Egyszerűen csak azért, mert a közvetlen barátot kivéve valamennyi említett jeles kortárs is belekóstolt a színészkedésbe. Szigeti József megmaradt a hányatott sorsú szakmában illetve művészetben: a hőskortól, a nélkülözésekkel járó vándorszínészségtől a Nemzeti Színházba kerülésen át az akadémiai tagságig jutott. Az egykor Veszprémből még Tripammer József néven Pest-Budára jurátusi tanulmányokra elküldött férfiúnak később Gyulai Pál, a szabadságharc utáni irodalmi élet nagy szereposztója nagy hivatást varrt volna a nyakába, ha hagyta volna, vagy képes lett volna betölteni azt a küldetést. Szigeti Józsefnek ugyanis mindössze annyi dolga lett volna Gyulai szerint, hogy megteremtse az igazi magyar népszínművet. A negyedévkönyv is bizonyítja, hogy többé-kevésbé ugyan elébe ment a veszprémi származású színműíró ennek a feladatnak: a könyv nyitószövege 286
