Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Mórocz Zsolt: "Az út, mely szóba-fogható"

orális hagyományra - elevenen eltemettetett több száz konfuciánus tudóst a fáma szerint.) A Tao jelentését szintén nem könnyű meghatározni. Lényege többé-kevésbé emlékeztet Platón ideáinak, vagy Heidegger lét fogalmának megismerhetetlenségére. De idézhetek költöket, akik szembekerülve a valóság kifejezhetetlenségével, erre az útra kényszerültek. Mindössze Rilkére és Pilinszkyre utalnék: mindketten úgy vélték, a tények eltakarják a valóságot, amint a létezők a létezést. A lét - a Taohoz hasonlóan - mindent képest megnevezni, de maga megnevezhetetlen. („Az út, mely szóba-fogható, / nem az öröktól-való; / a szó, mely rája-mondható, / nem az örök szó. / Ha neve nincs: ég s föld alapja; / ha neve van Minden dolgok anyja.”) A lét, testetlenebb „a semminél - mondja Pilinszky -, mivel a semmit még képzeletünk úgy, ahogy képes tárgyiasítani. S mégis a létezés csak létezik. De a valóság van.” Tao, lét, sors, valóság, lényeg, minden(ség), teremtés, világ(egyetem): egymáshoz közel eső szavak, más-más műveltségi korból.

A Tao jelentéséről érdeklődő csan/zen szerzetesek a koanok tanúsága szerint meglepő válaszokat kaptak. A mester néha botütést mért rájuk válaszul, máskor megcsavarta az orrukat, esetleg abszurd szóbeli feleletet adott. A botütés, az orrcsavarás, a paradox értelme ennyi: gyere rá magad. (Európaibban: találd meg a saját utad, juss el önmagadig.)

Önmagunk felé - látszólag - számos csapáson elindulhatunk. A nyugati kultúra sajátossága (vagy inkább kudarca), hogy néhány évtizede nem találja önnön útját. Nyilván azért, mert nem képes megélni a saját, sok évszázados kultúráját, nem tud elmerülni annak irodalmában, szemlélődni művészetében, nem sikerül elevenné tennie misztikáját, szimbólumvilágát. Ezért másutt keresi a megoldást, az önmegvalósítást. (Gondolom sokan hallották az ismert történetet az európából érkezett zen buddhista tanítványról, aki hosszú éveket töltött a kolostorban, majd búcsúzáskor mesterétől egy ajándékcsomagot kapott, azzal a felszólítással, hogy csak otthon bontsa ki. A csomagban igazi zen ajándék lapult úíravalóul: a Biblia.)

Önmagunk bejárása a mindenség bejárása. Természetesen európai módon, ami nem zárja ki a teljességet. (A gondolat Weöres azonos című [A teljesség felé] gyűjteményéből származik.) A távol-keleti úthoz kínainak, japánnak, vagy Weöres Sándornak kellene születnünk. Az occidentális kultúrát egyebek mellett az különbözteti meg a kínaitól, hogy míg nálunk a mű létrehozása ad lehetőséget a harmónia megteremtésére, addig a kínai művész előbb önmagával a (léttel) kerül összhangba, s csak azután fog a műbe. A hagyományosan tökéletes, virtuóz technikai tudás mellett - legyen szó vizuális, vagy verbális alkotásról - ebben keresendő a távol-keleti művészet va- rázsos realizmusa és különös metafizikus távlata. Egyszerűség és emelkedettség: ez a Tao titka. Lao-ce egy-egy sora akár magyar közmondás is lehetne; „aki túl-élésre fen: élét hamar kicsorbítja”; Tőkeitől, közelítve a „közmondáshoz”: aki túlságosan élesre feni (kését), az nem tudja sokáig megőrizni (élesen). Az idézettek mégsem azonosak a mi közmondásainkkal, a hasonlóság ellenére sem. Lao-ce, Konfucius, Lie-ce, Meng-ce és a többiek mondatai - nevezzük így - a transzcendencia felé nyílnak.

Mózsi költeményeivel kapcsolatban felmerül a kérdés: mi a meditáció célja? A vers megszületése? (Azaz alkotáslélektani módszer pusztán?) Esetleg önmaga pszichés egyensúlyban tartása az író szándéka? Vagy azért keresi eb277