Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Kollár József: "Hogy mily álmok jőnek"

különbség metaforikus acéldrótjának — szembe találva magát a naiv befogadókkal, a kevésbé naiv dekonstruktivistákkal -elszakíthatatlansága mellett. ...„a szerzó't... a puszta tény, hogy »én«-t írt, arra indítja, hogy ebbe az »én« be adjon egy kicsit magából is, abból amit érez vagy érezni vél. Mi sem könnyebb, mint velem azonosulni, viselkedésem egy utazóé, aki lekéste a csatlakozást...” (Calvino, 1985, 18). Az idézett szöveg nem a regényről való csevegés eredménye, hanem annak szerves részét képezi, azaz maga is fikció. Ha ettől álnaiv módon eltekintünk, akkor „szerző"” referálhat a valóságos szerzőre és az általa kitalált alkotóra egyaránt. Ezen a ponton ismét felvethető, hogy egyáltalán mi a különbség a valóságos szerzők és a fikcionálisak között. Lehet, hogy tényleg szöveg az egész világ, és az intertextualitás hálójában fónnakadt legyekként vergődünk (a la Derrida), miközben azt hisszük, hogy a valódi földön állunk és valódi ég borul fölénk?

A következő gondolatkísérlettel próbálom lehűteni (ha nem is egyszer és mindenkorra) a radikális fikcionalisták kedélyét, (vö. Lewis, 1978, 37^16) Szerintük elképzelhető, hogy az Italo Calvino által kitalált szerzőnek két feje van? Habár a valódi szerző regényében semmit sem írt a fikcionális szerző fejének vagy fejeinek számáról, nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy nem. A könyvben sok mindent olvashatunk a szerzőről, megismerkedhetünk hiteivel, vágyaival, motívumaival stb, de a fikcionális világok sajátossága az, hogy mivel a valóságoson élősködnek, csupán arról tájékoztatnak, amit a szerző fontosnak tart a helyszínek és karakterek megformálása során. Az olvasó dolga, hogy korábbi ismeretei és az olvasás közben megszülető ötletei révén részben rekonstruálja, vagy ha teszik tovább építse az író által létrehozott lehetséges világot. Azért válaszolhatja az Olvasó nyugodtan, hogy az elképzelt Szerzőnek egy feje van és nem kettő, mert képes extrapolálni eddigi ismereteit. Tudja, hogy kétfejű írót eddig még nem hordott hátán a föld, mindazonáltal, azt senki sem tagadja, hogy zokszó nélkül elképzelhető.

Most megkérem a lelkest?) fikcionalistákat, hogy válaszoljanak a következő kérdésre. Szerintük a könyv kitalált szerzője középen választotta el a haját, avagy baloldalt? Akármit felelnek, mindenképpen tévednek, hiszen ez egy álkérdés, bár szerintük (legyen csak a labda az ellenfél térfelén) feltehető. A kérdésre azért nem lehet válaszolni, mert nem valódi, hanem kitalált tényállásra vonatkozik. A kérdések bizonyos halmaza csupán a valóságra irányuló kíváncsiságunk kinyilvánítása, kitalált körülmények fennállására vagy fenn nem állására csak akkor kérdezhetünk rá, ha az író elbeszélése vagy valóság extrapolálása révén képesek vagyunk megragadni azt. Mivel Calvino semmit sem mondott a regénybeli szerző hajviseletéről, mivel az emberek ezerféle frizurával mászkálnak, nem beszélve a kopaszokról, az adott fikcionális világban a szerző hajviseletének ténye nem áll fenn és nem is rekonstruálható.

A fikcionális tulajdonságok alapvető sajátossága az indetermináltság, ami erőteljesen megkülönbözteti őket a fizikusok teoretikus entitásaitól pl. az atomtól. A fikcionális tárgyakon kicsorbul a fizikai valóság szeletelésére jól használható kétértékű logika éle. Wittgenstein szerint... „a tények összessége határozza meg azt, minek az esete áll fenn, és úgyszintén azt, aminek az esete nem áll fenn” ,A tények logikai térben - ez a világ.” (Wittgenstein, 1989, 11). A fikcionális világokkal az a probléma, hogy tényei a valóság tényein élősködnek, azaz csak aktuális világunk segítségével rekonstruálhatók úgy, ahogy. A

271