Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Borbándi Gyula: Felfrissülve az idők szelében
baloldali értelmiségiek, például Illyés Gyula lejáratására használni azt... Az Új Szellemi Fronttal kapcsolatos rágalmaikat és vádjaikat több mint hatvan éve terjesztik. Csak reménykedhetünk, hogy ordas hazugságaik kiszellőzte- tésére kevesebb idő is elegendő lesz.” Pete György igennel válaszol arra a kérdésre, hogy „szükség van-e Új Szellemi Frontra, illetve olyan szellemi erőfeszítésre, amely vállalja, hogy a nemzeti alapkérdéseket megvitatás céljából felteszi?” Részletes és mélyrehatóié elemzésében azután így folytatja: „Lenne-e vállalkozó műhely, amely ezt végigvinné? Minden bizonnyal. Lehetne-e eredménye, haszna egy ilyen szellemi együttműködésnek? Talán. Mi garantálhatná azt, hogy legyen? Ha azok szólnának először - a párbeszéd őszinte szándékával -, akik tekintélyükkel érdemi irányzatokat reprezentálnak. Van-e erre remény? Nem tudni. Súlyos atrocitások, nehezen kiheverhető sérülések történtek Monor és Lakitelek óta. Mégis, azt hiszem, vannak esélyek arra, hogy a magyar szellemi élet, elsőként az irodalmi élet, kilépjen sáncai mögül. Először is sürget az idő! Végzet- és sorsszerű, elkerülhetetlen lépés az ország euroatlanti integrációja a belátható 5-10 éven belül! Ezt a szükségszerűséget komoly formában senki sem kérdőjelezi meg. E lépés megtételéhez azonban szükség van az ország és benne a szellemi erők összehangolt akaratára.” Az Egyesült Államokban élő Molnár Tamás azt kérdi, mit és hogyan írna ma Zilahy Lajos. „Elsősorban konstatálná - feltételezi a szerző -, hogy a történelmi osztályok eltűntek, és azt is, hogy nem lesz előreláthatóan egy újabb 1956-os kihívás, melyben a nemzet még egyszer összehúzta maga körül erényeit - és világtörténelmet csinált. Nyugalomra van tehét szükség, túlélésre, új nemzedék lábra állására. Közben, mint saját hazájában bújdosó nemzet, borzalmas emlékek és modern nyomor között zúzva, tovább kell vinni a még megőrzött kincseket, a nyelvet, irodalmat, gondolatot, öntudatot. Iskolában, otthon, templomban, egyesületekben. A franciáknak volt erre egy mondásuk, miután a poroszok győzedelmeskedtek rajtuk Sedannál és elka- nyarították testükről Elzászt és Lotharingiát: nem beszélni róla, de szünet nélkül gondolni rá... A szellemi veszély ellen szellemi fegyverekkel lehet küzdeni. Ezek anyagi oldala az egyetem, még inkább a középiskola, a könyv, a társaskör, a kiadó vállalat, a folyóirat. Rövidebb, direktebb út ennél nincs. Vissza kell állítani legalább a megértés elemi fokozatait, hogy egy új ’Zilahy- levél’ értő fülekre találjon.” Kiss Dénes emlékeztet Féja Géza egy megállapítására, amely szerint du- navölgyi hivatásunkat csak akkor tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha a magyarság ügyét európai kérdéssé mélyítjük és Magyarországot az új humanizmus szülőföldjévé tesszük. „Ehhez - folytatja Kiss Dénes - az a felismerés kell, hogy csakis magyar érdekű kormány léphet előre ebben az ügyben, azt a magyarság legjobbjainak kell támogatni pártállásra és minden egyéb különbözőségre való tekintet nélkül! Ha ez nem történik meg, ez a magyar szerveződés, amelynek lényege, hogy minden tettünkben, de már szándékunkban is, az erkölcs igazsága és az igazság erkölcse érvényesül, akkor bármilyen gazdasági stb. kormánytörekvés csakis kudarccal végződhet!” Döbrentei Kornél a nemzet érdekei iránt érzéketlen és hivatásától, feladataitól eltéríteni szándékozó személyek és csoportok ártalmaira hívja fel a figyelmet. Ha az élet veszélyes üzem - állítja -, „veszélyesen kell élni. El kell 264