Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Antall István: Kő Pál plasztikus világa
fölvételi után szinte azonnal elment egy többhónapos ösztöndíjjal Rómába. Kó' Pál pedig ott maradt Pátzay Pál szakmai felügyelete alatt. Egy ilyen személyes ellenszenvvel, pedagógiai tehertétellel nem lehetett könnyű együtt élni, s még dolgozni is. Somogyi mester egyébként is az önálló munka híve volt. Legnagyobb megrendelései, köztéri, lovas-szobor pályázatai, külföldi útjai is ezekre az évekre estek. A tanítványok viszonylag rövid, ám annál meghatározóbb pillanatokra találkozhattak vele. Egy ilyen távolléte alatt csináltam egy gyönyörű női aktot. Hetekig babráltam vele, igyekeztem a legmívesebben, a leggondosabban dolgozni. Érzékeny szép dolgot akartam csinálni, mire Jóska megjön. Amikor aztán előkerült, valóban elégedettnek mutatkozott. - Lujos- kám, gyönyörű! Remek munka! Hozzányúlhatok? Gyanútlanul mondtam, hogy hát persze. Kezébe kapott egy drótot, két marokra feszítette a végükön lévő rögtönzött kis fogantyúkat, és egyik oldalon is, másik oldalon is lekapta, lehasította a szobor felét. Majd elájultam! 0 annál elégedettebb volt. No látja Lu- joskám, most már szerkezetileg rendben van, folytathatja. - Na de mester! - hápogtam. Hát azt mondta, hogy gyönyörű! - Igen, azt mondtam, hogy gyönyörű, de nem azt, hogy jó. Most már szerkezetileg jó. Dolgozhat rajta. Ezután megkértem Jóskát, hogy nekem csak mondja meg mi a baja, de ne nyúljon bele a munkámba. Innentől aztán többé nem is nyúlt hozzá... A tanulás, a feladatokra, a hivatásra és elhivatottságra való rátalálás igazi esztendei ezek. Kó' Pál nem iszik, nem dohányzik, sportol és dolgozik. Az indexből még egy katonaruhás, inkább komor arc néz ránk, de az elszántság itt sem hiányzik. A szobrász-rajztanár 1963. október 1-én iratkozik be a Főiskolára, ekkor fogadják el itt is névváltoztatását, s - szintén a papírok szerint - 1966 augusztus 15-én Szentendrén feleségül veszi Leelőssy Évát, a reményteljes fiatal színésznőd. Ekkor még nem kezdte el a negyedik évet a Főiskolán. 25 éves. A tanárok közül eddig - talán nem méltatlanul -, de fölöttébb sokat emlegettük Somogyi Józsefet. Nála mintázásból végig jeles. Két tantárgyat is vitt az élő' legenda „Nyenyő bácsi”, Barcsay Jenő, a tárgyábrázolást és az anatómiát. A művészettörténetet Dr. Végvári Lajos, az alakrajzot Blaski János tanította. A meghatározó tantárgyakból a négyese-ötöse mindig megvolt. Egy nagy csata azért még vár rá. Az alakrajz szigorlat idején Domanovszky Endre ráébredt, hogy a szobrászok nem tudnak rajzolni. Úgy döntött, hogy érzékelhető szigort kell mutatnia a főigazgatónak ez ügyben. (Ekkor még nem egyetemi rangú a főiskola, így nem volt az intézménynek rektora sem.) Mi vonalasán erőteljesen rajzoltunk, ahogyan a szoborhoz való rajzot elképzeltük. Semmi tónus, semmi trükk, semmi háttér... Gyurcsek és Kő növendékek az elsők, akik nem mehetnek át a vizsgán. Mindketten megbuknak, egyest kapnak. Ekkorra azonban már megjött a diákok hangja is. Bementek „Dmnához”, és kérik, a bizonyítás lehetőségét, azt, hogy megmutathassák tudásukat. A festő Buchmüller Évike magyarázta nekünk, hogy rajzoljuk meg szénnel a dolgot, ahogyan eddig is csináltuk, s akkor töröljük le ronggyal az egészet. Majd amikor elég lágy a látvány, monopol-gumival egy-két hatásos élfényt töröljünk bele. Át is mentünk a szigorlaton. A diplomamunka ötödév végén még nem volt kötelező. Aképzés még jelentős hangsúlyt fektetett a rajztanárságra, a pedagógiára, hogy a végzősök ne maradjanak kenyérkereset nélkül. Kő Pál mégis, talán magának és mesterének, csinál egy életnagyságú szobrot. Van Gogh alakját mintázza meg és 259
