Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Antall István: Kő Pál plasztikus világa

viszi el a gipszig. A szobor kisplasztikái vázlata patinázott gipszben máig megcsodálható a műteremben. Tisztelgés a mester, a mesterek előtt. Van Gogh hátán rajzmappa, állványa csukva, nagy kalapja alól eló're néz, az alak zárt, de a rajta függő tárgyak, a felépítmény beszédes. Akár Varga Imre későbbi Egri József szobrával rokonítható, mégis egészen más. Kevéssé hatásos, kevéssé teátrális. Az életnagyságú vázlat elpusztult. Egy későbbi lengyel- országi művésztelepen, Hajnovkában egy háromméteres fa változata is megszületett. Megfaragtam, talán Varsóban van, odavitték, meg kéne keresni, melyik múzeumban helyezték el. Én azóta sem láttam... Ez a munka szemlélet- módjában a tanítvány tisztelgése Somogyi József, és az alkotó ember tisztelgése a zseni, Van Gogh előtt. Mindkét üzenet teljesen hiteles így, ebben a tenyérnyi változatában is.

A Somogyi osztályból Baksa-Soós és Medve még a tanulmányok elején elment Bécsbe tanulni Votrubához, az Európa-hírű mesterhez, Bjelev a bolgár osztálytárs Párizsba utazott, és filmrendező lett, Gyurcsek Feri és Kő Pál maradt a művészképzőre. A három ajándék évből azonban csak egy vékonyka esztendő maradt. Az első év végén azt mondta Pátzay, hogy: maguk már mindent tudnak, mehetnek, menjenek. 0 volt a tanszékvezető, Somogyi Jóska meg vigasztalt minket: Jobb lesz maguknak fiúk. Szabadon dolgozhatnak. Lehet, hogy tudta, egyszer majd visszahív?

260