Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Antall István: Kő Pál plasztikus világa

1966) - egy hétgyermekes celldömölki vasutascsalád tehetséges fia, ígéretes fiatal festőművész aki a fó'iskola után azonnal Szőnyi István tanársegédje lesz. De hiába a sikerek, a már pályakezdőként meggyőző' művek, a Karinthy Frigyes élettörténetéből és műveiből is ismert Olivecrona svédországi agyműtétje, Móritz Sándorral végez az agydaganat. Stockholmban éri utol a halál. De ahogyan az Édesapa ismerte a cenkhegyi műtermet, úgy ismerte, bámulta a festőt, kereste a műterem hangulatát, illatát a fiatal Maczky Levente is. (Ma ennek a háznak egy része a grafikus Kő Boldizsár és a festővé serdült Kő Virág otthona. Kő Pál és Péterfy Gizella közös gyermekei élnek itt családjukkal.)

Az otthon is iskola. Ahogy említettük, a falu, a mezőváros is az. A személyiségfejlődés, vagy ha jobban tetszik az iskolázás nyilván nem az iskolában kezdődik. Észrevétlen itatja át Kő Pált, az emberpalántát a hangulat, a táj, a természet, a környezet. A parasztnak túlságosan is úrifiú, a deklasszált nemesi család számára balkézről való parasztgyerek, a falusinak városi, a városinak vidéki fiú, a lehető legszínesebb műveltség környezetében cseperedett. Amíg apjától a történelemszemléletet, a föld, a gazdaság, a munka szeretetét, az állathoz, a fegyverhez méltó figyelmet, valami furcsa tizenkilencedik századi lovagiasságot, becsületességet, az ábrázolás, a rajzolás örömét leshette el, addig édesanyja széles mesélőkedve az igaz történetektől a fantázia legszínesebb világáig kalandozhatott. A kerülő Pataki Józsefet, az anyai nagyapa cselédkedésre beadott kisebbik leánygyermekénél, a régi és új típusú népdalok mellett szinte egymásba nőve, a táncdalok és az ócska kupiék is fólcsendül- hetnek. A lényeg az ének, a lényeg a hangulat megragadása, az élmény megfogalmazása, a megnyilvánuló kedv, vagy a dalba fojtott bánat. A műfajok leg- elképesztőbb keveredésére - nyilván nem először—csodás alkalom teremtődött Kő Pál ötvenedik születésnapjára rendezett kiállításon Simontornyán. A vár udvarán az egyik legjelentősebb kortárs dzsessz muzsikus Dresch Dudás Mihály rögtönzött valami finom kis dallamot részfűvós hangszerén, s az improvizáció egy-egy zenei fordulatát elkapva - a hajlott korából semmit el nem áruló Pataki Tériké, Kő Pál édesanyja énekelt. Rögtönzött a hangszer hangjára, gátlástalanul széles kedvvel, a jelenlévő száznál is több jó barát figyelmére fittyet hányva, teljes átéléssel, csak úgy magának. Ez a sokat eláruló képesség a fiában is jelen van. Egy szilveszter előtti verőfényes havas napon a felvidéki Csermusnya völgyi Lucskán, Korcsmáros László vendégszerető házában, egy végletekig kifárasztó téli túra kábulata után, a jobbra-balra eldőlt társaság álmát nem zavarva, egy szál ingben, gatyában Kő Pál behúzódva a sarokba egy kancsó borral, magában mulatni kezdett. Nem túlzás: az a többszáz éves örökség tört felszínre, az önkifejezésnek az a természetes tulajdonsága, amely akár a költészetben, akár egyéb művészetekben oly átütő erővel mutathatja meg magát. Terikénél is, Lujosnál is mindegy mit dalol, mindegy mit mesél, az előadás teljesen hiteles és lenyűgöző. Többek között innen táplálkozik az a gátlástalanság, amely annyira idegen az intellektuális manipulációkkal cicomázott ,jn ű v ész világ tód ”, az enervált mesterkedéstől, a steril csinált- ságtól. A pozitív gátlástalanság, amely a nagy művészet egyik feltétele, az a keresetlenség, amely szinte az alkotó számára is meghökkentő, tőle szinte független módon megteremti a művet magát. Ami szerint a kifejezés vágya, a művészet erősebb nála. O győz a munkáiban.

257