Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
megmentésén és megőrzésén fáradozott. A mítosz visszacsatolásaival, a jelképteremtéssel - mert ez a Toldi igazi értelme - összekötötte a múltat a régmúlttal, a jelennel és a jövendővel.” Mi dolga és mennyi dolga lehetett egy fiatal másodjegyzőnek a múlt század negyvenes éveiben Nagyszalontán? Irattárakból kutatta fel Dánielisz Endre a kicsinótárius hivatali munkásságának nyomait, jegyzőkönyveket, kérvényeket, szerződéseket, végzéseket, úti számadásokat, jelentéseket, már amelyek nem pusztultak el az 1847-es nagy tűz poklában. Megőrződtek Arany János levelei barátaihoz jegyzősködése idejéből, rést nyithatnak a hivatalnok Arany életére. Ilyen levelezőbarát volt Szilágyi István író, nyelvész, Arany debreceni diáktársa, 1842 és 1845 között a nagyszalontai partikula igazgatója. Az ő egyik levelére válaszolja Arany 1848. január 27-én: „De ez az én életköröm oly prózai valami, hogy sokszor hétszámra sem tudok kibontakozni a prózai hangulatból. Hiába! költőnek szabadnak, függetlennek kell lenni: köszönöm én a versírást, amit ottan-ottan sertéspasszus írás és a Liptákné tyúk-panasza szakaszt félbe. Azonban ezen nem segít sem a Jóisten, sem a jó emberek: hát húzzuk az igát, és nézzünk a föld, nem az ég felé.” Más leveleiben derűsebb tudósításokat küld a korabeli Szalontáról. „Az új év óta Casinónk van - számol be 1846 februárjában. - Táncvigalmunk ez ideig kettő, még ugyanannyi, ha Concordia el nem hagy. Az idegenek mondják, nem hittek volna ennyit Szalontáról... Könyvünk még nincs, de lesz...” írta hát a marhapasszusokat, jegyzőkönyveket, ítélkezett a Liptáknék tyúkpöreiben, jelentéseket fogalmazott a főhatóságokhoz, egyezkedett a hajdúváros fölé hatalmát kiterjesztő Esterházy-uradalommal, pert vitt a hajdúnemesség mindegyre meggáncsolt elismertetéséért, s nem is ügyködhetett rosz- szul ennek érdekében - maga is érdekelt e perben! -, ha a szalontai atyafiak egy ízben őt, a fiatal jegyzőt küldték fel Bécsbe, védelmezőjükként. Ha pedig az ő tiszte volt az ítélkezés, birtokperekben például, még térképeket is rajzolt a szalontai és a környező határról. (Ilyen élményéből támadhatott a később, 1853-ban írt A hamis tanú témája, a vén Márkus ravasz hamistanúskodása és bűnhődése.) Huszonhárom esztendős korától jegyzősködött Arany János, nyolc éven át, megbízhatósága, alapossága - a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, később széles körben megismert erényei - fiatal kora ellenére rangos tisztviselővé tették. A város akkori sorsát intéző három helyi testületnek, az állami adminisztrációnak, a református presbitériumnak és a hajdúszéknek egy időben volt a jegyzője. Lévén Arany János a legismertebb „tollas ember” Szalontán - csak éppen nem a versei révén. Kivívott tekintélyével azonban a Nagy-Kölesér utcai szegénységbe született, kalandos fiatal- ságú nótárius - a színészkedést vették különösen zokon tőle - a város szemében is kiérdemelte szerelmének, az ügyvéd-árva Ercsey Juliannának a kezét. Megbecsült hivatali ember volt, egyben pedig szerény hajdúivadék. Közvetlensége illett természetéhez, és szinte kötelezően fakadt Nagyszalonta patriarkális szelleméből. _vl/ 25
