Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda

Ez a már szinte meghitt viszony, ami a város vezetőit és lakóit Arany János kicsi jegyző' úr korában összefűzte, még a Ceau^escu-diktatúra legkomiszabb idejében is megmaradt. Legalábbis a nyomjeleiben. Pedig Szalontából csakugyan „nagy” település lett, több mint huszonegyezren laknak benne. És az „új” lakosság főleg a környékről betelepült román fiatalokból áll.

Meglepetés volt számomra, hogy a polgármesternő, Nagy Juliánná, félje után Nicolae Dubeiné, magyar nyelven szólt hozzám, és később sem akarta románra fordítani a szót. Pedig a nyolcvanas évek közepén ezt még „tiszta magyar” városi vagy falusi elöljárók is megtették; ez volt a kívánság „fentről”. Megesik, nem is ritkán, mondta a polgármesterasszony, hogy egyik-másik régi ismerőse, asszonyismerős, hivatalosan bejelentkezik a titkárnőjénél - ennek így a rendje -, s amikor bejut a városvezető szobájába és az leülteti, megkérdezi, hát akkor mi járatban van, meglepetten azt feleli:- Semmi különösebb dolgom nincs most veled, Juliska lelkem. Csak éppen látni akartalak.- Haragszik az ilyen zavarásért? - kérdeztem.

A magas, büszke tartású, de kedves, előzékeny polgármesternő szinte megsértődött:- Miért haragudnék? Zavarnak? Nézze, az az öt perc nem számít. Annyian jönnek hozzám gonddal, bajjal, panaszokkal, kiborulnak ezért, azért, szinte fellélegzem, ha valaki csak éppen látni akar, megkérdezni, hogy vagyok. Ha eszébe jut, hogy én azért továbbra is Nagy Juliska vagyok az Arany János utcából...- Éppen az Arany János utcában lakik?- Szüleimmel együtt, a családi házunkban.- Még kiderül, hogy maga is távoli rokona Arany Jánosnak.- Ezt csakugyan eltalálta.- Tréfál?- Nem én. Anyám leányneve: Jámbor Júlianna. Márpedig a Jámborok... Fábián Imre, mikor az Arany Emlékmúzeum igazgatója volt, elkészítette a családfát.- Tudom: A Jámborok Arany Sára révén a költő családjának leszármazottai.- Akkor miért hitte azt, hogy tréfálok?- Mert nagyon sok itt az Arany-rokon, vagy aki annak vallja magát.- Lélekben kicsit az egész város.- S meglepődtem, hogy a városházán, amelynek elődjében a költő kicsi nótárius volt, most egy távoli rokonát találom a polgármesteri székben... A városháza homlokzatán pedig az Arany család címerét.

Két utcára nyíló, derékszögű, emeletes épület a városháza, magasan kiemelkedik a mögéje bújó házak közül. Főbejárata fölött három hatalmas ablak, közülük mintegy kiugrik a karcsú toronydísz. A homlokzaton két címer, balra a nemes Arany családé, amelynek rajzát az irodalomból ismerhetjük, mivel maga a költő írta le:

Zárt sisakon s pajzson kézbe’ kivont kardú Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú.

26