Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből
fajt a demokrácia úgy érte, mint úszni nem tudót a hirtelen áradás.” (310) „A szabad verseny sakálmorálja” ellen ágál, A szabad verseny átkos, gyilkos, dögletes demokráciája” ellen, egy nem sokkal korábbi tanulmánya címével szólva Az individualizmus csődje ellen. E tanulmány pontosan foglalja össze Az elsodort falu ideológiáját: „Kellőleg megtágított horizontból élesen látható, hogy a világháború a százötven év óta dühöngő' individuális folyamat paroxiz- musa, végső kifejlése.”15 Ha figyelembe vesszük, hogy Szabó Dezső a totalitarizmusok előtt fejti ki kritikáját, akkor az is világos, hogy miért ellentétes az ő kritikájával Oravecz kritikája. Oravecz ugyanis a totalitarizmust látja fő ellenfelének, azzal vívja szellemi küzdelmét. Példája jól mutatja, hogy a falu mítoszához nem szükségszerűen tartozik hozzá az antiszemitizmus. A totalitarizmusokon átesett század végén épp az egyéni szabadság érdekében viaskodik a szerző a mű születése közben eltűnő kommunizmussal. Oravecz nem a megosztás nélküli kollektívát látja a faluban. Bár az ő faluképe is organikus, a társadalom szerves felépítése nála nem jelenti az egyéni különbségek összemosását, csupán a kapcsolatrendszerek gazdagságát biztosítja. A Halászóember szerzője gazdaságilag sem a közös művelés híve, mint Szabó Dezső Böjthe Jánosa, hanem inkább az egyéni földtulajdon fontosságát hangsúlyozza. A Land című programatikus versben a falu pusztulását épp a kollektivizálás, az idegen (tudniillik orosz) mintára történő téeszesítés okozza. A szerzők nézetének szembenállásával párhuzamosan város és falu ellentéte is megfordul: most nem a falu képviseli a kollektívát, hanem a városi ideológia: „But one day city people came who told them ownership was evil./ They also said this was the idea of the father of the revolution / in a friendly country making great progress. His name was L.... The Land was taken away from them.. And so were their wagons and / animals.”16 Oravecznél is megmarad tehát a város és falu Szabó Dezsőnél megismert ellentéte. A jó oldalt most is a falu képviseli. Csak épp jellemzésének filozófiai alapjai változtak meg: a Halászóemberben a falu lehetővé teszi az egyéni individualitás megőrzését, míg Szabó Dezsőnél a faj típust jelent, a falusiak egyéni vonásai felismerhetetlenek. A lényeg azonban az, hogy falu mítoszát megőrzi a kései szerző is. 6. A könyv és a falu kultúrája A népi irodalomnak a falu mítoszához való ragaszkodása bölcseleti alapú. A Szabó Dezső által félig-meddig életre keltett Böjthe János bölcsessége nagyon közel jár ahhoz a felfogáshoz, melyet a magát öregedőiéiben lefestő Oravecz Imre látszik elfogadni. „Engem nem lehet boldogtalanná tenni (...), mint ahogy nem lehet boldogtalanná tenni a földet, a vegetációt. Nap, jó levegő, mozgás, munka, jó étel, ez az én boldogságom...” Tudjuk, a századfordulón a natura- lizmus-biologizmus gondolati irányai támasztották alá ezt a világfelfogást. Szabó Dezső ezt a korszerű gondolkodást oltja bele saját falu-mítoszába. Az Eötvös-kollégista, Párizst járt, nagy tudású bölcsész, aki a falu mellett kötelezi el magát, nemcsak Böjthe János, ez ő maga, Szabó Dezső. A könyvek élettelen kultúrája szembenáll a falu életkultúrájával. Böjthe János a szerző ideális énje. Ő maga szeretne a hegyi zápor idején Tom Jonest olvasó hősévé válni: 248
