Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből
Ha a két mű közül egyik sem csupán hagyományos értelemben vett regény, hanem mindkettő a mítosz magasába kívánkozik, akkor ebből logikusan következik, hogy a faluról alkotott képük sem pusztán tényszerű és történeti. Mindkettejük számára azáltal nyeri el a falu jelentőségét, hogy nem csupán emberek egy csoportjának élőhelyeként tekintenek rá, hanem művükben a falu egy kozmikus vízió részeként jelenik meg. Ahhoz, hogy a falu egy kozmikus vízió részévé váljon, igencsak szélesre kell nyitni a történeti perspektívát. Mint láttuk, ezt a Land című versben úgy éri el a költő, hogy az eredetmondát az emberi jelenlét előtti koroktól indítja. Ezáltal egy olyan egyetemes történeti panorámát tud felrajzolni, amely előtt világosan kirajzolódik a falu létmódja. A falu a föld és az azt megművelő parasztok organikus egységeként jelenik meg. Századot század követ, a balsors különböző csapásai érik a népet (széthúzás, jobbágysor, zsarnokság, háborúk, fosztogatás, fogság, szárazság, éhinség, járványok), de mindaddig megmarad, amíg a földet művelheti (a földművesek mindig túlélték a sorscsapásokat, mert ragaszkodtak a földhöz, melyet megműveltek). A falu halálát az jelenti, amikor a kommunisták elveszik tőlük a földet. Ez a mitikus története tehát a falunak, a kezdetektől a szomorú végig, a Land-ben. Ugyanezt a történetet foglalja össze tömören egy irodalmi utalással az Előszó című háromsoros, mely a Land című verset követi, s melyben Vörösmarty hatalmas nemzethalál mítosza elevenedik föl: Midőn Lőrinc bátyámmal aláíratták a belépési nyilatkozatot tiszta volt az ég, zöld ág virított a fold ormain. De ugyanezt a kozmikus hatást célozza az Abban az esztendőben bibliai és népi siratóénekeket idéző sorkezdő ismétléses szerkezete és rémlátomásai.3 Csak az utolsó három sort idézve: (...) abban az esztendőben varangyok, hüllők lepték el a falut, és senki sem mert kimenni éjjel, abban az esztendőben patás angyal járt házról házra, és szurokkal megjelölt minden második kaput... abban az esztendőben, mikor elvették a földeket, és megalakult a téesz. E történetfilozófia a kommunizmus kapcsán nem az embercsoportok egymással szembeni bűnéről beszél, hanem egy olyan egyensúly megbontását rója föl, amely a falu természetes életét egyáltalán lehetővé tette. A történeti tablóból tehát most nem a politikai állásfoglalás érdekel bennünket, hanem az ennek alapját jelentő, ki nem mondott meggyőződés: hogy a falu az a hely, ahol az ember békében élhet természetes életközegével. A téeszesítés e szempontból nem a kommunisták faluellenes bűne volt, hanem a város természet elleni bűne: 2. A kozmikus vízió hasonlósága 241
