Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt

vanas években már akármire ajánlottak ötféle márkát, tejet, kenőcsöt, oldatot, gélt, tinktúrát, emulziót. Halála előtt két hónappal azzal lepett meg itt a fehér sétányon, képzeld el, mit találtam fiókrendezés közben: azt a céduládat, amire fólírtad, ne várjunk, mert elmentél szülni.

Én a kilencedik hónapban is dolgoztam akkor. Nem volt semmi bajom. Igaz, ha Sacika meglátta, hogy a derekamat egyengetem, rögtön felváltott vagy odaküldte valamelyik lányt, vegye át a kezelést. A táskámat az üzletben tartottam; Ságváron, ahol laktunk, akkor se volt kórház. Korán reggel otthon jöttek rám a fájások. Szóltam a férjemnek, menjünk be a korai busszal. Kinyitottam az üzletet, vettük a csomagomat. Megírtam s kitűztem a cédulát. Sza- poráztuk a lépést a kórházig. A szülészet a második emeleten volt. Felsétáltam s jelentkeztem az orvosomnál, itt vagyunk megszülni. Az nem létezik, de mutassa magát. Te jó ég, gyorsan befelé, húsz perc múlva itt a baba. Virág lányom világra jövetelének ez a Saci néninek írt cédula az első dokumentuma.

Az utolsó években már egymaga dolgozott. Ha nem győzte, hozzám küldött át vendégeket. Takarítónője, segítője persze volt, de jó előre beosztotta a munkáit. Az üzlet eladását nem előre határozta el. A mostani vállalkozó akarta megszerezni az előnyös helyet. 0 ültette Sacika fülébe a bogarat, hogy megveszi jó pénzért, átalakíttatja s természetesen kozmetikát is létesít benne. Hozzájárult a döntéséhez, hogy megint emelték az adókat és meghalt a régi könyvelője. Nélküle nem tudta kitalálni, hátrányosak vagy előnyösek lehet- nek-e a kis üzletekre az új rendelet követelményei.

Szép időben el-elsétált az építkezés felé. Gyakran találkozott a gyógyszerésznővel, akitől az utolsó időkben vásárolt.

ú.

Réty Boldizsár a patikuslányt korábbról ismerte. Sarolta mutatta be neki őt, mint vőlegényt. Fényvédelem és szúnyogcsípés ügyben többször fordultak hozzá nyaranként. Rendszeresen használták kádfürdőbe való gyógynövénykeverékeit.

A bemondó egyszer-egyszer megkérdezte anyósát, talált-e már magának férjjelöltet a halk szavú, kitűnően öltözködő, áttetszőén tiszta tekintetű, hamvasán érett teremtés. A nagyasszony ilyenkor mindig elmosolyodott s ismételten a vejét faggatta, nincs-e lehetőleg özvegy és egyedülálló barátja, akivel diszkréten össze lehetne hozni Major Helénát. A leány nagyon érzékeny s átlagon felül megsínyli a csalódásokat.

Karácsony másnapjára beszélték meg a rövid találkozást. Helénke délig ügyeletet tartott. A szpíker érte ment, beültek a szemközti panzió néptelen halijába teázni.

A tó partján feltorlódott a jég. Mögötte ide-oda siklottak a korcsolyázók. Néhányszor beúszott a párás képbe egy sárga meg egy piros jégvitorlás. A sötétszőke kontyos gyógyszerésznő mohazöld ruhát viselt. Csizmája, táskája, kesztyűje, sálja harmonizált egymással. Búcsúzáskor Boldizsár meghatottan föltette magában, hogy valakivel összeismerteti, nehogy az anyósa helyett ő legyen ezután a bizalmasa, a lelki atyja, a ki tudja mije.- 1982-ben jöttem Fokfürdőre - mondta fátyolos szemmel Heléna. - Senkit nem ismertem a városból. Sarolta nénit sem. Egy kolléganőm akkor ment nyugdíjba. Azelőtt ő szerezte be a Lotti kozmetika alapanyagait. Azért is209