Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt

erőltesd rá a kis véleményedet arra, akin dolgozol. Magad ügyeit se add ki. Ne foglalkozzanak már hazamenet azzal, hogy bezzeg neked jól megy. Tudják rólad, hogy nem máshol jár az eszed, csak azzal törődsz, ami őket foglalkoztatja. Bizalmaskodás nélkül férkőzz a bizalmukba. Érdemeld ki a hálájukat. Abból jön a borravaló, az újabb megbízás, a terjedő jó hír. Ha szófukar a vendég, ne faggatózz, ne kíváncsiskodj. Ha locsog, hallgass el. De ne vegye észre, hogy unod a beszédét. Ha kérdezősködik, röviden válaszolj. Amire nem tudsz felelni, arról valid be, hogy nem tudod, de majd érdeklődsz. Jegyezd meg a vesszőparipákat, ásítozz, ha többször kerülnek elő. Ha olyan dolgokat fecsegnek ki, amilyeneket a saját anyjuknak se mondtak el soha, ne csodálkozz, s vagy felejtsd el, vagy temesd el magadba, mint a sír.

Volt olyan tanulónk, akinek falrahányt borsó volt Saci néni minden jó tanácsa. Ez a kis eszetlenke örökké bámult kifelé a sétányra, belekente a vendég szájába a krémet, tűzforró pakolást borított az arcára, örökösen keresgélt. Néha otthagyott csapot-papot, felpattant Sacika biciklijére. Le-fól furikázott vele a járdán, a vendég meg várakozott. Vatta a szemén, az arcára rászáradt a kulimász. Engem rendesen kihozott a sodromból. Vagy kétszer ráordítottam vendég előtt is. Erre Sacika nekem szólt, hogy álljak meg a menettel, nem az esztelenkét dorgálta. Ővele négyszemközt beszélt. Megitatta nyugtató teával, meghagyta, kérjen segítséget, ha rájön a mehetnék. Végül fél esztendőre eltanácsolta.

Az iskolából mégsem íratta ki, megbeszélték, ha magába száll, visszajöhet. Saci néninek lett igaza. Eszetlenke huszonegy évig volt kozmetikus Székes- fehérváron. Csak akkor hagyta abba, amikor nagymama lett belőle. A legérdekesebb, hogy ekkor lejött Fokfürdőre, benézett Sacikához, hogy elmondja: búcsút intett a pályának, mert belefáradt, de a tanítóját soha nem fogja elfelejteni.

Nem tudom, kaptam-e tőle dicséretet vagy szidást. Igaz, ha azt mondta, töröljem le az ablakpárkányt, én az üveget is lemostam ragyogóra. Sokat nevettünk együtt, még a rigolyáin is, mert önmagát is ki tudta kacagni. Volt egy elsőrangú körömkefénk, nagyon vigyáztunk rá. Ha a fájával lefelé tettem száradni, Sacika rám szólt, megáll benne a víz. Mikor a szőrét fordítottam lefelé, arra figyelmeztetett, hogy úgy meg elgörbül. Hát akkor mi legyen? Fej vagy írás, s ha élére esik a pénz, a körömkefét nem is kell szárítani.

A vendégek habókjait rendszeresen megbeszéltük. Meg kiszűrtük a szeká- lókat. Kitaláltuk, hogy kellene mégis a kedvükre tenni. Akiről kiderült, hogy épp elrontani készül az életét, azzal gyöngédebben bántunk. Vigasztaltuk is, de csak úgy, hogy ne érezze beavatkozásnak a segítőkészséget.

Sacika néha azt mondta, úgy képzeljétek, hogy Amerikában külön van a pszichológus, külön a testápolás és külön a kikészítés. Nálunk ez egy és ugyanaz; magyar kozmetikusnő, kilencszázhetvenhét és húsz forint egy komplett kezelés.

A legjobb barátságban váltunk el. Közben tudta s meg is mondta, hogy magammal húzom a kuncsaftok felét. Ha találkoztunk az utcán, érdeklődött, hogy megy a boltom. Az unalmas kongresszusokon együtt vadásztunk az újdonságokra. Amit kipróbáltunk, elmondtuk róla egymásnak a legjobb alkalmazási módszerét. Egy dologhoz ragaszkodott: továbbra is saját maga főzte a speciális krémet, pedig a Fabulon sikere után megindult a többi, s a nyolc208