Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt
cika a jó tanárnőimre emlékeztetett és én imádtam tanulni. Ma sem hagytam abba a tanulást. Saci néni 1961-tól huszonhárom lányt tanított. Közülük húsz legalább 20 évig maradt a pályán. A háromból egy bőrgyógyász lett, egy bőrgyógyász- feleség, egy kirakatrendező'. A búcsúztatásán az a sok negyvenöt-ötvenöt közötti nő', akit látott, majdnem mind mi voltunk. Erdélyből, Szlovákiából is hazajött egy-egy. A következő évben vett fel, mert a helyet elígérte másnak. O, Szilágyi Éva, Tabon űzi a szépségipart, ritkítja a párját. Érettségi után a tanulóidőm két esztendő volt. Először persze söpörj össze, forrald a vizet, rendbe a polcot, ide a púderpamacsot, szaladj át a gyógyszer- tárba vazelinért, hasonlók. Engem nem kellett csak egyszer figyelmeztetnie, mert mind azt néztem, hol vihetem előrébb a dolgokat. Iskolába havonta jártam, a Krisztina körútra. A nyolcvanas évek végén már egy hétre hívták oda őket, s őszintén szólva nem tudom, miket töltögetnek a fejükbe. Velünk az a szerencse történt, hogy azok tanítottak, akik a tankönyvet írták. Töményen adagolták a tudnivalót. Érdekelt, mert semmi sem lógott a levegőben. Lehetőleg mindent kipróbáltunk vagy lerajzoltunk. Csak a második év végén vizsgáztunk, de a feleleteinket osztályozták. Sacika mindenkitől megkérdezte, hányasra áll. Aki rontott, annak még több munkát adott. Közben elszámoltatta, hogy mit csinálsz, de miért is csinálod éppen úgy és nem fordítva, leányom? Akkor láttam, akármelyik tanárnőnket lepipálná a szakmából, csak a kémikust meg talán a bőrgyógyászt nem. A vizsga előtt három héttel minden délelőttömet szabaddá tette, de nem vett ki a rendszerből. Nem mertem neki elárulni, hogy nekem mindegy, mert korán jön a vonatom és főleg a parkban tanulok. Ellenőrök alig jártak hozzá. Fel sem tételezték róla, hogy a tanulóival más munkát végeztet, gyereket őriztet vagy mit tudom én. A Magyar Fodrász és Kozmetikus Egyesület kongresszusaira feljárt, de sokat folyosózott. A szócséplő előadásokat unta, akárcsak én. Inkább társalgóit a konkurenseivel. A mély vízbe engem hamar bedobott. Talán két hónapos lehettem nála. Sose felejtem el az első vendégemet, Papp Mihálynét, aki fogorvos. Neki húsz perces arcmasszást kellett csinálnom. Megdicsért, milyen ügyes vagyok. Saci néni rábólintott, de nem szólt. A vendégek előtt sohase minősítette a tanulóit. Csak egy év múlva jöttem rá, hogy egyszerűen nem tudtam masszírozni. Az a simogatás, amivel próbálkoztam, nem adja meg a kellő hangsúlyt, átfut a kijelölt nyomási pontokon. A megvilágosodást persze nem a fejemben éreztem. Inkább a kezemmel fogtam fel, milyen ostoba és felületes lehettem. Mint mikor az ember negyven évesen rájön, hogy mekkora hülyének nézhették a fiúk tizenhat éves korában. Összesen kilenc esztendeig maradtunk együtt. Hét vagy nyolc tanuló mellettem is volt. Saci néni csak akkor jött be reggel, ha saját vendéget várt. Különben 11 óra felé érkezett. Kiadta utasításait. Rákérdezett az előző napi újdonságokra. Megnézte, van-e elegendő alapanyagunk. Elment vásárolni és konzultálni a gyógyszertárba. Ebéd után szigorúan lepihent. S hogy mi volt az alapelve az emberi kapcsolatokban? Az fokozatosan kiderült. Tanuld meg lányom: minden vendégnek a szája íze szerint beszélj. Ha kommunista jön, hadd képzelje: az ő pártján vagy. Ha reakciós, ne ellenkezz vele. Tegyél róla, hogy meg ne szégyenítsd, meg ne félemlítsd. Soha ne kezdj el politizálni. Ne 207
