Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt
mellett most már linzert is ehetek. Átszámítva persze ez is szemérmetlenül drága. De jóval porhanyósabb, mint a Rákóczi úton, törzshelyemen. Különben öntudatos nép ez. Észlelte, hogy nem szeretik a németeket? Ezután került sor - tekintettel közeli elmenetelünkre -, hogy meglátogassam a Lovrejanac erődre nézó' kamrájában. Sárika nem jött velem. A kőházikó kicsiny, de tiszta volt. Dr. Igaly - mint építész - felhívta figyelmemet a csöpp belső udvar kavicsdíszítésére, melyet „hatásos keleti ornamentikának” nevezett. Asztalán egy papíron olvashatatlan cikk-piszkozatok sorakoztak hat sorban. Ezenkívül egy üdvözlőlap, kész állapotú szöveggel. Címzettje - a László Kórházban - Altorjai István volt. Szövege így szólt: „Üdvözlet a fényes Adriáról!” A szobában megnéztem a panorámát az erőddel. Leültem az udvariasan felkínált helyre. Szemügyre vettem a műmárvány padlót. Megtapintottam az ajtót szegélyező brokátot. Mikor felálltam, dr. Igaly így szólt:- Kikísérem. Mikor bevezetett, azt mondta:- Előremegyek. Házigazdájával az ornamentális udvaron találkoztunk. Locsolgatott.- Bonne soir, mon ami! - köszöntötte az alkonyaiban. - Comment ge va? Comme gi comme ca? Eh, bién. N’ est ce pás? Az ember sóhajtozva bólogatott. Az építész franciául bemutatott. Kezet fogtunk a házigazdával.- Engedelmével azt mondottam volna néki, hogy Ön: kedves barátném - fordította le szavait útitársunk. - Ha netán nem értette volna. Pardonnez moi -folytatta a homlokára simítva-je regardez... - visszasietett a kapukulcsáért.- Szögény embör - szólalt meg magyarul a gazda -, kihagy az agya. Tegnap Lokrumbul zakó és nadrág nélkül gyött haza. Esőkabátban.- Mit keresett Lokrum szigetén? - kérdeztem. - Máskor a teret se hagyta el.- A nudistákat. Ű is levetkőzött fürdőruhára: hogy ne lógják ki a lúláb. A szél a ruháját a tengőrbe hordta. Az enyim kicsi ünéki. De nem hozott másat.- Megoldjuk! - vigasztaltam a nekikeseredett szabadkait. - A csoport együtt megy Pestre. Összeszedjük a ruhákat. Maga tud franciául?- Nem igön. De amit ü mond, mögértöm. Amit mög nem értök, azt lefordítja magyarra. Hazafelé menet a buszon a tájat nézegettük. Valahol, a távolban hatalmas zöld foltok úsztak a láthatáron.-Észleli a horizontot? - mutatott a messzeségbe az építész. Útitársainktól kölcsönzött farmeringet s megfelelő hosszúságú nadrágot hordott.- Látom.- Algatelepek. 2000 körül kizárólag ezt esszük. Ha élünk. Megérkezésünk után három hónappal nekem küldte el csomagban a kitisztított nadrágot. Kaptam tőle levelet is. Réty Boldizsár a kacagástól könnyes szemmel olvasta: ,Mélyen tisztelt Hölgyeim! Engedjék meg, hogy meleg hangon megemlékezzem együttes utazásunkról. Egyszersmind megemlítem, hogy Ön, Asszonyom, igen mély benyomást tett reám kiváló fellépésével, ruhaügyemben mutatott elsőrangú szervezőkészségével. Kérem, gondolják meg, hogy akár ön, akár b. Útitársnője nem 201
