Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt
ISZLAI ZOLTÁN Sarolta köztünk járt CSALÁDKÖNYV-RÉSZ HÁROMSZÉKIEKRŐL Réty Boldizsárnak 1988 őszén sikerült rávennie nyolcvan éves anyósát, hogy mesélje el viszontagságos élete történetét. A két évtizede özvegy, háromszéki eredetű, részben még mindig aktív kozmetikusnő, leánynevén Aldobolyi Sarolta, szerette a rendet. Mieló'tt rádióbemondó és alkalmi műsorkészítő vejével azokon a szép fokfürdői napokon nekiláttak volna az emlékelevenítés megpróbáltak) munkájának, a szálfa termetű nagyasszony szoros időrendbe rakta a család irattárát és bele-belenézett naplójába is. Tucatnyi szomorú meg nevezetes eseményen, köztük szerettei halálán is túljutottak már, amikor rátértek egy 1978-ban végbement, hökkentőén fura házasodási szándék körül forgó közjátékra.- Állandó partneremmel, az orvosfeleség Sárikával utazgattunk már akkor - öntött két csepp tejszínt amerikai kávéjukba Sarolta. Egy fárasztó üzbegisztáni túra után elhatároztuk: 78-ban Dubrovnikba megyünk. Csak a szabadon választható kirándulásokon veszünk részt. Különben a nászutasok kényelmes életét éldegéljük a szép városban. Akkor még nem csúfította el a földrengés. Elhelyezkedtünk a buszon. Lábunk alá tettük összecsukható sámlijainkat. Már beleéltük magunkat, hogy előttünk két hely üresen marad. A sofőr indította a motort. Aztán levette a gyújtást. Ajtót nyitott. Először egy jókora vulkánfiber bőrönd jelent meg a nyílásban. Utána feltolatott a tulajdonosa. Majdnem beverte a fejét, oly magasan hordta. Az első pillanatban Ferenc bátyusomra emlékeztetett. Hamarosan elmúlt azonban az illúzióm, mert hozzá képest módfelett ösztövérnek bizonyult. A sofőr kivette a koffert a kezéből. Mutatta neki, hogy elénk szól a jegye. Mielőtt leült, kezet nyújtott nekem.- Doktor Igaly István vagyok - recsegtette a hangját. - Remélem, kellemes utunk lesz. Az idő mindenesetre kedvezőnek ígérkezik, nemde? Ha nem húzom el a kezemet, megcsókolja. Mikor látta, hogy az udvariasságnak ezt a formáját egyikünk se tartja kötelezőnek, Sárika elé ült. Hosszú lábait balra nyújtóztatta ki az ülés előtt. Merev nyakával felém fordult.- Az Ismeretterjesztő Társulat megbízásából utazom - folytatta a társalgást -, hamarosan átnyújtom névjegyemet, mint építészmérnök. Ön előtt ez a hely, kedves asszonyom, eredendően barátomé és cimborámé, Altoijai Istváné lenne. Egy vírusos ügye - ugyebár - a Szent László Kórházban kényszeríti időzésre. Elutazásom előtt fölkerestem. Több mint fél évszázados ismeret197
