Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt
ség után minden eshetőségre készen elbúcsúztunk egymástól. Ez azért nagyon sok, nemde? íme a vizitkártyám! A névjegyen kis méretű útlevélfényképe is rajta volt. Másik oldalán egy csinosan megrajzolt építészeti tervét lehetett látni. Azt mondta, a húszas évek végéről származik.- Magát az utazást jutalomként kaptuk - jegyezte meg a sovány férfi. - A nyugdíjas klubtól nyertük el, Altorjai barátommal együtt. Ő jelenleg elég rosszul van. Ezért én 88 évesen egyedül szántam rá magam erre a kéjutazásra. Velem is bármi megeshet, mire várjak, nem igaz? Ráadásul az autóbuszokon általában nincs ám kéznél az oxigénpalack meg a sósavas injekció! Nem mintha jelenleg szükségem lenne rájuk. Tüdőm teljesen rendbe jött. Családom ifjúkoromban Puhlmann teát fogyasztott, előírásszerűén.- Pullmann? Én ilyen gyártmányú vasúti kocsikban utaztam. Szintén gyerekkoromban - mondtam, hogy végre valahogy megállítsam Igaly közlékeny- ségét.- Maga még most is az... Aki a Puhlmann-teát nem ismeri, még egész gyermek. Ma már Puhlmann-teát nem kapni. Ezért elmondhatom, hogyan készítettük.- Lekötelez - adtam meg magam sorsunknak, csekély érdeklődéssel.- A Puhlmann-tea, hával, melyből egy fontot 8 korona 50 krajcárért, két fontot pedig általában 13 korona 80 krajcárért küldött a cég vám- és portómentesen, anno kitűnő hatású volt. Úgy használtuk, hogy vettünk egy jó evőkanálnyi száraz levelet. Beleöntöttük liternyi tiszta vízbe. A vizet zománcozott főzőedényben helyeztük reá a tűzre. A folyadékot hagytuk lassan a felére összefőni. Csak azután szűrtük le. Az egyik felét mérsékelten melegen, mindjárt a felébredés után, de a reggeli előtt kellett innunk. Körülbelül úgy, mint manapság a keserűvizet. A maradékot este, lefekvés előtt, egy-két órával a vacsora után hajtottuk föl, hogy hatását a gyomorban ne csökkentsék az ételmaradékok. A gyógymód átszámítva talán ha 18 vagy 20 fillérbe került adagonként. Kérdem én Öntől, mit lehet várni bárhol 18-20 fillérért? Válaszomat már nem hallhatta. Tekintélyes állát leeresztette a mellére, mélységes álomba merült. Ébredése után kijelentette, váratlan élményekre számít Dubrovnikban. Ezeket kisebb cikkecskék formájába öntve, novellasze- rűen megjelenteti egyik-másik újságunkban. A határon derült ki, hogy otthon felejtette a valutakiutalási lapját. Le kellett volna szállnia. A sofőrnek mentő ötlete támadt. Megérdeklődte tőle, hogy az útiholmiját magával hozta-e? A bizonytalan válaszra idegesen kizárta a buszcsomagtartó öt rekeszét. A hatodikból előkerült a másik kopottas vulkánfiber bőrönd. Egy perc múlva - miután az építész magánkoffer-sér- tésért tiltakozást jelentett be - meglett a nyilatkozata is. Mehettünk tovább első szállásunkra, Szarajevóba aludni. Szarajevó után az öreg Igaly doktor tennivalót biztosított társaságunknak.- íme, a kulcs! Elsőként köszönettel visszaszolgáltatom - mondta, és átnyújtotta a sofőrünknek a vagy tíz percnyire elhagyott tranzitszálló egyágyas szobájának kulcsát, amelyet a portásnál kellett volna otthagynia. Az autóbusz nyaktörően fékezett. A sofőr leparkolt a sztráda mentén. Stoppal indult vissza. Öt perc múlva autóbalesetet szenvedtek. A történteket 198
