Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából
Ez vette ki szép lelkedet Égbe repítvén, ‘S deli bájló termetedet Sírba gördítvén. Ott fekszik most számkivetve Minden jel nélkül; Kellemére nem tekintve Földben hidegül. Oh! - csak myrtust ültethetnék Temetőjére! Avagy csak fátyolyt köthetnék Bús keresztjére! De nincs jele sirhalmának, Nincsen keresztje! Több testet eggy sírba hánynak; Ah! ki keresse? Kelj ki onnan boldog Árnyék, Kit úgy óhajtok! Vad Franczia kéz’ marczalék! Én-is .. meg .. halok! Kázinczi Klára. Ama’ nevezetes poétánknak Horváth Ádámnak harmadik hitese, ki most szomorú özvegységben él. Az Újság levelekben-e, hol-e olvasám eggy poétái mivét.39 Dukai Takács Judit.40 Született Dukában Jánosház szomszédságában a’ Takács’ Nemzetség’ ősi nemes birtokában Vas Vármegyében, Ttekintetes]. Dukai Takács Istvánnak Vittnyédi Vittnyédy Theresia Hitesétől; kiktől gondosan neveltetvén, mind elméjét, mind nemét illető bővebb kipallérozódása végett Sopronba küldék, ‘s ott valamint a’ Literaturában, úgy az aszszonyi munkákban ‘s gazda-aszszonyt érdeklő foglalatosságokban, és a’ Clavír játszásban dicséretes elő menetelt tévén, csak hamar, mint a’ szorgos méh szép virágokkal megrakodva viszsza tért Dukába; holott édes Anyjától idején meg- fosztatva, ámbár gyenge leány létére a’ gazdaszszonyságot a’ legnagyobb rendességgel és ügyességgel viselte, mind azon által a’ Poesisnak-is, mellyre természeti hajlandósága hathatós ösztönnel vonzotta, valamint a’ hasznos könyvek figyelmes olvasásának-is, tudott okosan időt áldozni. Sokáig senkitől sem vezéreltetve csak maga ösztöne szerént lépdegélt a’ pállyán, egyedül nemes lelkű édes Atyjától buzdítva, míg végre valami Domonkos nevezetű Dukai köz birtokos Ur velem véletlen öszve jővén, ‘s nevemről reám ismervén, nagy örömmel jelenti, hogy Dukában eggy Kis-aszszony, kinek a’ Poesishoz felette nagy hajlandósága van, ‘s szép munkákat-is dolgozgatott, olvasván némelly nyomtatott szüleményeimet, szeretne velem megismérkedni; tenném meg azt az örömöt: írnék neki néhány rendeket. Engedék kívánságának, ‘s hamarjában azon néhány sorokat irám, mellyek levelezéseink között az első helyet foglal175
