Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából
Eggy Jegyes’ Keserve. Győr alatt 1809.-ben. elesett Kedvese’ Árnyékához. Kelj fel, - óh jer boldog Árnyék! Hívem’ Árnyéka! Vad Franczia kéz’ marczalék Szívem’ birtoka! Kelj ki azon sír halomból A’ melly téged fód Majd a’ felső hatalomból Száll rád titkos köd. Oh! Ez elfód, hozzám vezet, - Óhajtva várlak, Ah! ‘s én kegyes személyedet Látván, imádlak. Jaj! — Gyászos elválásodba Ingyen sem véltem, Hogy te előbb szálj a’ sírba — Óh azt nem hittem! — ím! Fontam már laurusokat, És ki köti fel? Véltem-e hogy myrtusokat Beád hintnem kell? Hol van kedves! Most á pompa, Gyászos készület, Hol van á Nemzeti kripta, Márvány épület? Hol maradtak a’ czímerek? Halotti levél? Hol a’ fátyoly, szövétnekek? A’ selymes fedél? Hol van minden? ‘s tán melletted Most senki sem volt, Midőn dicső nemes lelked Testedből kiholt! Nincs most Szülő, nincs hites társ! Nincs semmi cseléd! - Óh! más senki, csak maga Márs Állott ott melléd! -
