Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából
Fábián Julianna-féle hagyomány miképpen folytatódott a XIX. század második évtizedében. Bár a levelek csupán Horváth másolatában (és kegyes csalásokat tartalmazó átírásában)6 maradtak az utókorra, érdemes lenne legalább szemelvényesen kiadni őket. Az említett kötetben több éven keresztül követhetjük nyomon üzenetváltásaikat, episztoláikat. Bensőséges kapcsolatuk későbbi alakulásáról keveset tudunk. Tény, hogy mindketten családot alapítottak. Horváth Elek előbb Szombathelyre, majd a húszas évek második felében feleségével és öt gyermekével együtt Kaposvárra került. Dukai Takács Judit 1818 augusztusában házasságot kötött Göndöcz Ferenccel. (A név Dukai Takács Judit önéletrajzában Geöndötz formában szerepel). Szülőfalujából Patyra költözött. Amikor a férje 1828-ban elhunyt, négy árvát hagyott maga után. Az özvegy később újraházasodott, és Sopronban telepedett le. Idejét a család gondjai kötötték le, egyre kevesebbet foglalkozott már versírással. Nincs bizonyítékunk arra, hogy tervezte-e költeményeinek összegyűjtését és kiadását. Házasságkötése óta mindössze néhány verse látott napvilágot a kor irodalmi almanachjaiban7 és a Szép-litartúrai Ajándék hasábjain.8 Egyelőre nem tudunk arról, hogy első és második házassága idején milyen kapcsolatban volt Horváth József Elekkel. A korszak viszonyait tekintve könnyen elképzelhető, hogy személyesen nem találkoztak, de az kétségtelen tény, hogy két - Dukai Takács Judithoz szóló - levél, minden bizonnyal a címzett közvetítésével, Horváthhoz is eljutott.9 Autográf önéletrajzában Takács Judit kaposvári professzorként említette egykori felfedezőjét.10 Ez ugyan nem bizonyítja közvetlen kapcsolatukat a húszas évek vége felé, de azt igen, hogy a költőnő nem feledkezett meg hajdani levelezőtársának érdemeiről; ismerte a lakhelyét és foglalkozását. De vajon sejtette-e, hogy Horváth szeretné kiadni a verseit és kettejük levelezését? Egyelőre nem találtam erre vonatkozó bizonyítékokat; viszont alig hihető, hogy az egykori mester a poétria beleegyezése nélkül belevágott volna a költemények összegyűjtésébe és megjelentetésük kísérletébe. Horváth Elek 1832-ben küldte el az általa lemásolt és megszerkesztett Dukai Takács Judit-verseket Döbrentei Gábornak.11 Nem tudjuk, hogy kapott -e valamilyen választ, esetleg reménykeltő ígéreteket a kiadással kapcsolatban, de tény: posztumusz művében is bizakodóan szólt Takács Juditnak megjelenés előtt álló kötetéről: „hazánk’ ezen derék Saphója (...) öszszes munkáit reményiem nem sokára bimi fogja a’ nemzet Döbrentei Gábor által kiadandót. Miveiben a’ nemesen lángoló tűz, élénk képződés, érzékeny öm- ledezés és kellemes leirások tündökölnek.”12 Döbrentei régóta ismerte Dukai Takács Judit költeményeit. Személyesen is találkoztak, egy időben pedig leveleztek egymással. Kazinczynak is ő számolt be legrészletesebben a poétria külső tulajdonságairól, családi állapotáról, írásairól; két költeményét pedig közölte az Erdélyi Muzéum hasábjain. Malvina autográf költeményeinek jelentős hányada Döbrentei leveleskönyvében maradt az utókorra.13 A Dukai-versek kiadására azonban sem ő, sem pedig Toldy Ferenc (Döbrentei akadémiai tisztségének örököse) nem kerített sort. A Vas megyei költőnő posztumusz kötete 1909-ben hagyta el a sajtót.14 Az egykori kiadás számos filológiai pontatlansága az elmúlt időszakban továbböröklődött, ,hagyománnyá” vált. Befejezésül tekintsük át Horváth dolgozatának legfontosabb jellemzőit! A’ Magyar Szép Nem’ Tudósi és írói címet viselő írás a versek és a levelek után 160
