Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából

a kézirat harmadik fejezeteként szerepel. Bár Horváth sem előszóként (bevezetésként), sem utószóként (epilógusként) nem minősíti, mégis biztosak lehetünk abban, hogy a versekkel és a levelekkel egy kötetben kívánta megjelentetni. Ezt az alábbi két mondata egyértelművé teszi: „Több kérői között Takács Juditnak Tekjintetes]. Göndöcz Ferencz, szíves Barátom, vala az a’ szerencsés, kit Hazánk’ ezen jeles Kis-aszszonya 1819. Esztendőben15 szűz kezével boldoggá tett. - Ezen szeretett kedves Férjével, ugyan annak ősi jószágán Tek[in- tetes]. Patyon Vas Vármegyében él a’ boldog megelégedésnek csendes ölében, ‘s ámbár kisdedei ‘s házi aggságai figyelmét nem kévésé vonják magokra, csak ugyan nem szűnik meg a’ Haza derék Leánya mind ezek között-is a’ Nemzeti Literaturának oltárán tömjényezni: sőt remélhetni, hogy ezen most általam kiadott munkái [T. P. kiemelése], jövendő nagyobb míveinek csak kezdetei.” A mondatokból következtetni tudunk a paratextus megírásának idejére. Ez a fentiek alapján Judit első házasságának (és patyi lakhelyének) időszakára esik. A második mondatban említett kisdedek a húszas éveket engedik feltételezni. A dolgozatban Horváth idézi Mailáth Jánosnak Dukai Takács Judithoz szóló 1821. január 1-jei keltezésű levelét. A tanulmány egyéb irodalmi utalásai lehetővé teszik a közelebbi datálást. Az első bekezdésben szereplő Felső Magyar Országi Minerva ugyanis 1825-től kezdve jelent meg. A Horváth által közölt tények (nevek, művek) egy része - olykor más összefüggésben - néhány női szerző írásában a Tudományos Gyűjtemény hasábjain is előfordul (Takáts Éva16, Szivonyáné17 stb.). Ezeket ugyan tételesen nem említi a forrásai között, de az egyezések aligha lehetnek véletlenek. A Fábián Juliánáról szóló adatokkal kapcsolatban „nagy érd. Tud. Gunics Mihály Urnák, a’ Kaposvári Kir. Gymnásiumban a’ Humanitás 2d. évi Oktatójának” mond köszönetét. Vele minden bizonnyal kaposvári gimnáziumi oktatóként került kapcsolatba. Összegezve: a versek bevezetéseként vagy utószavaként tervezett dolgozat 1825 és 1828 között születhetett.18

Horváth írásának tudomásom szerint nincs komolyabb előzménye a magyar literatúrában. (Legfeljebb Takáts Éva és Szivonyáné Jeltárai” említhe- tőek a kortársak publikációi közül.) Akorábbi irodalomtörténet-írók szinte alig szóltak a nőírókról és poétriákról. Bőd Péter a Magyar Athenasban19 mindössze Bethlen Katát, Lórándfi Susánnát, Petrőtzi Kata Szidóniát nevezte meg. Pápay Sámuel 1808-ban G[róf]. Bethlen Kata mellett B[áró]. Vargyasi Dániel Polixéna érdemeiről tett említést.20 Toldy Ferenc és Stettner György Hand- őwc/ijának21 versválogatásában egyetlen költőnő sem szerepel.

Horváth eleve tágan értelmezhető címet választott írásának (A’ Magyar Szép Nem’ Tudósi és írói). Témáját és példatárát nem szűkítette le a szépirodalom művelőire; rajtuk kívül a természettudomány néhány képviselőjét is megemlítette. Az eredeti művek alkotói mellett a fordítókat is számba vette. A névsorban olyan szerzők is szerepelnek, akik nem magyarul, hanem latinul vagy németül adták ki műveiket. A vegyességet, egyenetlenséget tovább növelik a bizonytalan illetőségű literátorok. Az alkalmazott mennyiségi szempont sajnos a minőség rovására megy. Horváth mindenképpen (az erőszakoltan besorolt szerzőkkel is) azt kívánta bizonyítani, hogy a kötet szerzője, Dukai Takács Judit nem járatlan úton halad. Hatásosabb lett volna, ha Judit költészetének jellemző vonásait, témaválasztását, lírájának értékeit mutatta volna be.

161