Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából
TÓTH PÉTER Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából HORVÁTH JÓZSEF ELEK: A’ MAGYAR SZÉP NEM’ TUDÓSI ÉS ÍRÓI Előszó a toldalékhoz A szombathelyi papi szeminárium egykori növendéke, a később jogi, majd tanári pályát választó Horváth József Elek (1784 k.-1835) nem tartozik a múlt század első felének ismert literátorai közé.1 Néhány verse, dolgozata megjelent ugyan a kor folyóirataiban (Erdélyi Muzéum, Tudományos Gyűjtemény, Sas stb.), alkalmi költeményei is napvilágot láttak, mégsem ezek, hanem inkább irodalmi kapcsolatai (Kazinczy, Berzsenyi, Dukai Takács Judit, Helmeczy Mihály, Döbrentei Gábor stb.), illetve egy neki tulajdonított történelmi dráma keltették fel a filológusok érdeklődését.2 Rövid ideig tartó akadémiai működése sem hozott kiemelkedőbb eredményeket. Leveleiben több alkalommal is számot adott önálló munkáiról, fordításairól, beszámolt literátori terveiről. Élete végéig eredménytelenül keresett támogatókat műveinek kiadásához. Irodalomtörténeti, poétikai, stilisztikai kérdéseket elemző könyve csupán 1836- ban, posztumusz műként hagyhatta el a sajtót.3 Kézirathagyatéka mégis megérdemli a figyelmünket;4 különösen azért, mert ebben található Dukai Takács Judit verseinek Horváth által összeállított, kiadásra előkészített kötete.5 A könyv az alábbi négy részre tagolódik: Dukai Takács Judit Munkái Kiadta Horváth Józs[ef]. Elek (I - XIV. fogásban) 1. rész (Énekek); Dukai Takács Judit Munkái Kiadta Horváth József Elek II. rész (I -XVIII. fogásban) Levelek; III. A’ Magyar Szép Nem’ Tudósi és írói irta Horváth József Elek. Az utolsó fejezetben Dukai Takács Judit autográf versei olvashatók. Tekintsük át röviden a kötet előzményeit és talányait! A jogi gyakorlatát Sárváron végző Horváth Elek 1811-ben szerzett tudomást a dukai poétriáról. Még ebben az esztendőben levelezésbe kezdett vele, néhány alkalommal pedig személyesen is felkereste. Rövidesen afféle mestere, tanácsadója lett Juditnak. Tanította, biztatta a versek iránt érdeklődő leányt; kapcsolatai révén hozzájárult ahhoz, hogy híre keljen a „magyar Saphónak”. Levelezésük főképp ízléstörténeti szempontból érdemelne nagyobb figyelmet. A kézirathagyaték többek között azt példázza, hogy a XVIII. század végi Molnár Borbála - és 159
