Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Kiss István: A sport erkölcsfilozófiája

nak a mérkőzés során adódó alkalomra, hogy tetszésüket, nemtetszésüket kifejezzék, hanem keresik az okot, amin feldühödhetnek és haragjukban törhetnek zúzhatnak. Jó példa erre az 1999. április 18-i FTC-UTE rangadó, ahol a frusztrált szurkolók agresszivitását pillanatok alatt transzferálni lehetett a rivális UTE sportolókról a rendőrökre, már a stadionon kívül.

Bent a stadionban a küzdőtértől árokkal, egymástól korlátokkal, kerítésekkel elválasztott, „ketrecbe zárt” szurkolók sajátos rituálé szerint élik ki devianciájukat. A mérkőzés elején kivonuló csapatukat skandálással, szavalókórussal üdvözlik, amit ritmikus testmozgással, vagy egyszerre történő karlengetéssel, „csápolással” kísérnek. Saját csapatukat győzelemre buzdítják a kántálással, az ellenfél csapatát pedig igyekeznek megfélemlíteni nyomda- festéket nem tűrő ordibálással. A mérkőzés alakulásától függően a csoportos skandálás, csápolás vagy felállással-leüléssel előidézett hullámzó mozgás fokozza a csoport összetartozásának érzetét, az „esprit de corps’’-! Mindez az egész mérkőzés alatt folyamatos lehet. Hatásától megrészegülve nagy tettek véghezvitelére érzik képesnek magukat. Ha csapatuk gólt rúg, örömük az ex- tázisig fokozódik. Az ellenfél csapatának és az ellentáborba tartozó szurkolóknak ekkor még az öröm kiegészítő részeként csak lekicsinylő rigmusok jutnak osztályrészül. Ha azonban a bíró - megítélésük szerint - saját csapatuk terhére téved, haragjuk és agresszivitásuk ellene fordul. Ha csapatuk vesztésre áll, minden dühük a korábban istenített játékosok és az edző ellen fordul, vagy megpróbálják dühüket az ellenfél csapatán és az ellenérdekű szurkolótáboron kitölteni. Erre hétről-hétre láthatnak hazai és külföldi példát a tv- nézők. Petárdák robbannak, üvegek, kövek repülhetnek be a pályára is. Az is előfordult már, hogy a szurkolók fittyet hányva korlátnak, védőároknak, azokon átmászva-átugorva betódulnak a pályára és megkezdődik a haddel- hadd a rendfenntartókkal. Ilyen kalamitásba a békés néző is belekeveredhet, aki pedig nem a balhé, hanem a sport miatt jár mérkőzésre.

A sportesemények szurkolói között tömegpszichózis hatására kialakuló tömeges deviáns magatartás nem mai jelenség. Az ókori olimpiai játékokon (Kr. e. 776 és A. D. 393 között) ugyan ismeretlen volt, vélhetően a játékok vallásos jellege miatt. Rómában viszont az 50.000 fős Colosseumban és a 185.000 fős Circus Maximus-ban rendezett gladiátori játékok, állatviadalok és kocsiversenyek nézői között kialakult a kékek és zöldek pártja, ami politikai hovatartozást is kifejezett. Ezek állandóan acsarkodtak egymásra, de a fegyveres praetoriánus gárda fenntartotta a rendet. A legviharosabb és legnagyobb méretű rendbontás A. D. 532-ben, a bizánci hippodromban történt, ami nika- felkelés néven vonult be a történelembe. (Justinianus császár hadvezére Be- lisar katonái 35.000 nézőt hánytak kardélre öt nap alatt, hogy a rend helyreálljon. Ehhez képest az április 18-i szakszerű és mértéktartó rendőri beavatkozás, a tetszetős, férfias lovasroham ellenére, bizony csak kisasszonykodás volt.)

Századunk utolsó két évtizedében Európa-szerte futótűzként terjedt el a stadionokban az erőszak és a vandalizmus. Leghírhedtebbek az angol szurkolók voltak. Őket különleges rendőri intézkedésekkel próbálták megfékezni, sikertelenül. Lehet, hogy a Vaslady iparkorszerűsítési politikája okozta a fiatalok frusztrációját. Sorozatos bányabezárás, termékszerkezet-váltás, munkahelyek tömeges megszűnése, szakszervezeti cserbenhagyás növelhette a lé138